Az ember aki látta a láthatatlant

Azemberakiláttaa****láthatatlant

Lekció : 2Kir. 6:8-23
Textus:
2Kir. 6:15-17

J. C. Ryle a
„Szentség” című könyve utolsó fejezetének azt a címet
adta, hogy „Krisztus minden”. Ebben a fejezetben ő csodálatosan
megmagyarázza a Jézus Krisztus mindenre elégséges voltáról
szóló igazságot. Istennek ez az embere aki egy századdal korábban
írta ezt a könyvet az ő ujját ráhelyezte egy fő
próblémára amellyel napjaink evagéliumi keresztyénsége
szembenéz :Elmulasztottuk, hogy Isten
népét az ő forrásukhoz irányítsuk amely a mindenre elégséges
Krisztusban van. Próblémákkal küzködő hívő embereknek nincs
elmondva az, hogy : „ Jézus Krisztus elégséges az életben levő
minden próbléma megoldására. A Bibliában el van mondva, hogy
hogyan ragadhatod Őt meg hit és imádság által.” Ehelyett
inkább, ők világi módszerek, terápiák, és programok fele
vannak irányítva amelyekben legjóbb esetben is Krisztus csak a
perifériára(peremre) szórul.

John MacArthur,
Jr., a következőket írja a „ Krisztus mindenre elég nekünk”
című írásában : ...a Krisztus elégséges volta iránti széleskörben elterjedt bizalmatlanság fenyegeti a mai egyházat.
Igen sok keresztyén hallgatólagosan beleegyezett abba az
elképzelésbe, hogy a mi gazdagságunk Krisz - tusban beleértve a
Szentírást, imádságot, a bennünk lakozó Szentlelket és az
összes többi lelki forrást amelyeket Krisztusban találunk
egyszerűen nem kielégítőek ahhoz, hogy az emberek valós

szükségeit
kielégítsék. Egyházak foglaltak állást arra a feltevésre
épített programok mellett, hogy az apostolok tanítása, közössége,
a kenyér megtörése és az imádság ( ApCsel 2:42) nem eléggé
teljes lista( program )az egyház számára amint az készül belépni
…. a huszonegyedik századba.” A mai igehirdetésem fő témája
az imádság és szeretném, hogy együtt tanulmányozzuk az
imádságot úgy hogy megvizsgálunk egy eseményt Elizeus próféta
életéből amelyben a prófétának szembe kellett néznie egy
kritikus ( válságos ) helyzettel: Idegen hadsereg vette körül
amelynek az volt a szándéka hogy foglyul ejtse. Elizeus szolgája
kiment egy reggel, feltekintett és látta a katonák e seregét

lovakkal
és
szekerekkel
együtt.
Helyesen
feltételezte,
hogy
nem
egy
baráti
látogatásra
jöttek.
Úgy

hogy
beszaladott
kiabálva:
„Jaj!Jaj!
**Mitcselekedjünk?**”
Valószínű,
hogy
közülünk
senkivel
nem
történt
az
meg,
hogy
reggel
kimentünk
a
házból
és
láttuk,
hogy
a
házunkat
egy
felfegyverzett
barbár
csapat
veszi
körül
várva,
hogy
testi
sérelmeket
okozzanak
nekünk.
De
mindnyájan
tudjuk,
hogy
milyen
az
amikor
hirtelen
életünket
fenyegető
problémákkal
találjuk
szembe
magunkat
amelyeket
nem
tudunk
irányítani.
Úgy
gondolom,
hogy
mindnyájunk
számára
ismerős
az
a
pánik
félelem
amely
elfogta
a
szolgát
abban
a
válságos
helyzetben.
Ami
különös
lehet
számunkra,
az
az
Elizeus
higgadt,
megfontolt,
nyugodt
válasza:
„Nefélj,merttöbbenvannak,akikvelünkvannak,mintakikővelük**”** (6:16).
Majd
imádkozott,
hogy
az
ő
szolgájának
a
szemei
megnyitva
legyenek.
Hirtelen
a
szolga
meglátta
a
láthatatlan
szellemi
világot
amelyet
Elizeus
már
látott
:
„ Ahegyrakvavolt tüzeslovagokkalésszekerekkelElizeuskörül.****” A
próféta
kiment,
hogy
fogadja
a
katonákat,
higgadtan
kérve
Istent,
hogy
verje
meg
őket
vaksággal,
majd
elvezette
őket
a
12
mérföldre
levő
fővárosba,
ahol
körül lettek
véve
az
izraeli
sereg
által,
majd
kérte
a
próféta
Istent,
hogy
nyissa
meg
a
szemeiket.
Azután
utasította
a
próféta
Izráel
királyát,
hogy
adjon
nekik
enni
és
küldje
őket
haza.
És
egy
ideig
a
szíriaiak
nem
háborgatták
Izraelt.
Ennek
a
történetnek
két
fő
mondanivalója
(
témája)
van
:
Bármilyen
kritikus
helyzettel
találjuk
szembe
magunkat
a
mindenre
elégséges
Isten
elég
annak
megoldásához;
és
az
imádság
az
az
eszköz
amely
által
jöhetünk
a
mindenre
elégséges
Istenhez.

Mivel Isten a mi mindenre elegendő
forrásunk azért a hívőknek imádkozniuk kell és nem félniük amikor próbatétel éri őket.

1.Isten a mi mindenre elegendő
forrásunk a próbatételek idején.

Az Isten
tudásának, erejének és szuverenitásának a nagysága uralja ezt
a történetet. Érdekes, hogy az összes főszereplő közül, csak
egyedül Elizeus van név szerint megemlítve – sem a királyok,
sem Elizeus szolgájának a neve nincs megemlítve. Elizeus is
háromszor így van megnevezve : „ az Isten embere
(6:9,10,15).” Az egyik írásmagyarázó azt mondja, hogy ez arra
utalhat, hogy az olvasók az Úrra és az Ő prófétájára kell
összpontosítsanak. Amikor Istenre tekintünk akkor három dolgot tanulhatunk meg
Istenről a mi próbatételeinkre vonatkozóan:

A.A mi Istenünk mindentudó.

Ő mindent tud és
bölcsessége végeérhetetlenen. Isten tudta, hogy Benhadád a
szíria királya mit tervezett el, hogy cselekedjen meg és ezt
megjelentette Elizeusnak aki viszont elmondta Izráel királyának,
Jorámnak.
Amint
Benhadád
szolgái
mondták
a
királyuknak,
Elizeus
„ elmondja Izráel
ki****rályának
még azokat
a szavakat
is amelyeket
te a
te titkos
házadban
beszélsz”(6:12)!
Az
intelligens
szakértőknek
több
mint
2500
évükbe
került
amíg
sikerült
lehallgatniuk
egy
szobát,
azonban
Isten
sokkal
hatékonyabb
mint
a
CIA
(
amerikai
titkosszolgálat
)!
Ő
ismeri
az
emberi
szív
minden
gondolatát
és
indítékát!
Előle
semmi
nincs
elrejtve
(**Zsid.**4:13).
A
szíriai
király
ostobán
azt
gondolta, hogy sereget
küldhet és foglyul ejtheti Elizeust. Nem értette meg, hogy Elizeus
ezt is már előre tudni fogja? Elizeus elrejtőzhetett volna de ő
tudta, hogy Isten úgy akarja megoldani ezt a problémát, hogy megtanítson
néhány leckét a szíriai és az izráeli királynak az élő Isten
valóságáról.(létéről).

A mi Istenünk
mindent ismer. Bolondul gondoljuk azt, hogy elrejthetünk valamit
Előle. Ismeri minden titkos
gondolatainkat, szavainkat és cselekedeteinket. Az Ő Igéje
kijelenti nekünk, hogy mit kell tudnunk arról, hogy hogyan kezeljük
az élet próblémáit legyenek azok akár kicsik akár nagyok.

Mehetünk
Hozzá
azért
a
bölcsességért
ami
hiányzik
nekünk.
Összefüggésben
a
próbatételekkel
mondja
a
Jak.1:5,”Hapedigvalakinekközületeknincsenbölcsessége,kérjeIstentől,akimindenkinek készségesen és
szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki.”

B.A mi Istenünk mindenható.

Ő
nemcsak
tudja,
hogy
hogyan
oldja
meg
a
problémáinkat,
hanem
Neki
korlátlan
hatalma
van
az
általunk
elképzelhető
legnagyobb
problémák
megoldásához
is.
Olyan
nagy
a
te
problémád
mint
egy
ellenséges
sereg
amely
próbál
elkapni
téged?
Dávid
mondja
a
Zsolt.34:8 – ben:„AzÚrangyala tábortjárazőtfélőkkörüléskiszabadítjaőket.”Zsolt.27:3-ban: „ **Hatáborfogkörül,nemfélszívem”****.**
Nem
volt
nagy
dolog
Istennek,
hogy
vaksággal
verje
meg
ezeket
az
embereket
válasz
-ként
Elizeus
egyszerű
imádságára.
Nincs
olyan
erős
ember
vagy
nép
akiket
Isten
ne
tudna
könnyedén
megsemmisíteni.
Ez
azt
jelenti,
hogy
Isten
bármiféle
problémádat
meg
tudja
oldani
függetlenül
hogy
az
milyen
nagy
számodra.
Példa
:
Egyszer
egy
asszony
odament
a
jól
ismert
Biblia
tanítóhoz, G.Campbell
Morganhoz és azt kérdezte tőle : „ Dr. Morgan, mit gondol, hogy
mi éppúgy kell imádkozzunk
a
kis
dolgokért
mint
a
nagy
problémákért?”
A
tanító
kihúzta
magát
és
az
ő
angol
udvarias
magatartásával
azt
kérdezte
az
asszonytól:”Hölgyem,
ismer
valami
olyant
az
életében
ami
nagy
az
Istennek?”
A
mi
Istenünk
mindentudó
és
mindenható.
Szólt
és
előállt
a
világmindenség.
Semmi
sem
túl
nehéz
neki.
Előtte
nincs
lehetetlen
(
**Jer.****32:17,****27)!**Te
gondolhatod
azt:
„ Ez
szép,
de
ez
nem
működik
számomra
ahogyan
Elizeus
számára
működött.
Bárcsak
elmondhatnék
egy
rövid
imát és bárcsak
minden próblémám azonnal megoldodna úgy amint ezek a katonák
vaksággal voltak megverve!” Ez a harmadik dologhoz vezet bennünket
amit látunk itt a mi mindenre elegendő Istenünkre vonatkozólag:

C.AmiIstenünkszuverénmódonvigyázazövéireazŐakarata****szerint.

Ha
mi
Istenhez
tartozunk
akkor
megbízhatunk
Őbenne,
hogy
vigyázni
fog
reánk
mindaddig,
amíg
elszólít
minket
ebből
a
világból,
hogy
vele
legyünk
a
mennyben.
Amint
a
Zsolt.91:11ígéri**:„** **Mertazőangyalainakparancsoltfelőled,hogyőrizzenektégedmindenútadban.”** Az
Úr
erősebb
az
általunk
elképzelhető
legerősebb
ellenségnél
is.
Ő
akkor
is
oltalmaz
minket
amikor
mi
nem
vagyunk
ennek
tudatában.
Elizeus
szolgája
egész
éjszaka
békésen
aludt,
nem
tudva,
hogy
ezek
az
ellenséges
erők
körülvették
őt.
Amikor
ő
meglátta
őket
reggel
akkor
rettenetesen
megijedt.
De Isten oltalma ott
volt még ha ő ezt nem is látta. De te még mindig gondolhatod azt
: „ Az nagyszerű amikor minden
olyan jól, szépen, irgalmasan alakul (megy végbe ) mint
Elizeussal. De mi van akkor amikor Isten népe borzalmas
próbatételeken megy keresztül és még a halálon is? Néhány istenfélő ember
évekig szenved vagy hal meg betegség vagy üldözés következtében.
Hol van olyankor az Isten
oltalma?”

Az Úr megadja a
választ ezekre a kérdésekre a tárgyalt szövegnek egy kis
részében amelyet könnyen figyelmen kívül hagyhatunk.
Megfigyeltétek, hogy hol volt Elizeus amikor ez a sereg körülvette
őt?
Dótánban
volt
(
6:13**)**.
Több
mint
véletlen
egybeesésnek
tűnik
az,
hogy
ez
a
város
ezen
kívül
csak
egyszer
van
megemlítve
a
Bibliában.
Ez
volt
az
a
város
ahol
József
rátalált
a
testvéreire
amikor
az
ő
apja
elküldte
őt,
hogy
nézze
meg,
hogy
hogyan
vannak
(
1Móz
37:17).
Először
nem
találta
őket
és
bolyongott
a
mezőben
amikor
egy
ember
elmondta
neki,
hogy
ők
elmentek
Dóthánba.

Amikor József
megérkezett oda akkor a testvérei beledobták őt egy kútba és
azt beszélték, hogy megölik, amikor egy karaván ment el arra
Egyiptom fele. Végül nem ölték meg hanem eladták rabszolgának.
Ismeritek a történetet, hogy sok éven keresztül volt József
rabszolga és fogoly amíg végül Isten kinevezte őt Egyiptom
második emberének a fáraó után. Amikor ő ült a kútban Dóthánban vagy amikor ő
lánczok között utazott Egyiptomba vagy amikor ő lánczok között
ült az egyipto- mi börtönben akkor József soha nem látta, hogy
tüzes lovagok és szekerek veszik őt körül. Hol vol- tak az
angyalok és a szekerek amikor József szenvedett? József később
visszatekintett a megpróbáltatások
éveire
és
azt
mondta
testvéreinek
:
„ Tigonosztgondoltatokénellenem,deIstenaztjóragondoltafordítani,hogycselekedjékúgyamintma,hogysoknépéletétmegtartsa**”(1Móz50****:20).** Habár
ő
nem
látott
angyalokat
és
habár
ő
a
szenvedés
évein
ment
keresztül
mégis
József
tudta,
hogy
Isten
szuverén
módon
(
hatalommal
)
irányította
az
összes
körülményeit.
Még
ha
nem
is
látjuk
az
Isten
angyalait,hogy
körülvesznek
minket,
ők
ott
vannak.
Ha
megtörténne
az,
hogy
éveket
kellene töltsél
börtönben Krisztusért, a mi szuverén, mindentudó, mindenható
Istenünk akkor sem hagy- na el. Elizeus szolgája biztonságban volt
mert az ő gazdájával volt. Ugyanígy mi is biztonságban vagyunk
mert azonosítva vagyunk a mi Urunkkal ( Gazdánkkal ), Jézus
Krisztussal, aki azt mondta, hogy
a
mi
mennyei
Atyánk
számon
tartja
még
a
hajszálainkat
is!
Ezért
mondta
Ő:
„ **Neféljetekazoktól,akikatestetölikmeg,alelketpedigmegnemölhetik;hanemattólféljetekinkább,**aki mind a lelket, mind a testet
elvesztheti a gyehennában” (Mát. 10:28). De mit tehetünk ahhoz,
hogy ne féljünk amikor próbatétel ér bennünket?

2.Az imádságon keresztül
juthatunk békességre, hogy ne féljünk amikor próbatételek
érnek.

Az
imádság
a
mi
eszközünk
amely
által
a
mi
mindenre
elégséges
Megváltónkhoz
jöhetünk.
Amint
Pál
írta
a
börtönből
(Fil.
4:6-7): „Semmifelőlneaggódjatok,hanemimádságotokbanéskönyörgésetekben minden alkalommal
hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt. És
az Isten békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja
őrízni szíveiteket és gondolataitokataKrisztusJézusban.”
A
nagyobb
próbatételek
váratlanul
érhetnek
bennünket!
Elizeus
szolgája
békésen
feküdött
le
eszébe
sem
jutva
az,
hogy
másnap
reggel
egy
fenyegető
hadsereg
fogja
őt
körülvenni.
Felkelt,
meglátta
ezt
a
sereget
és
kétségtelen,
hogy
megfordult
a
fejében
:
„ Ma
meghalhatok!” Az
élet is bizonytalan! Nézzünk szembe a valósággal ( az élettel)
és azt fogjuk látni, hogy nagyon sok mód van arra, hogy még ma
meghalhassunk – egy terrorista támadás, egy földrengés, egy
tűzvész, egy kocsibaleset, egy agyvérzés vagy valami egyéb
következtében. Az élet törékeny! Ezért
bolondság csak ennek az életnek élni mintha nem lenne
örökkévalóság. Az élet bizonytalansága arra
kell indítson bennünket, hogy minden napot az Istentől való
függőségben éljünk.

A.Az imádság helyettesíti a
félelmet bölcsességgel a próbatételek kezelésére(megoldására).

Van egy
nyilvánvaló ellentét az Elizeus szolgájának félelme és az
Elizeus békessége között. A különbség annak tudható be (
amiatt van), hogy Elizeus állandó kapcsolatban volt Istennel
imádságban. Habár a szöveg ezt nem állítja közvetlenül
mégis nyilvánvalóan az imádságon keresztül juthatott
természetfeletti ismerethez az ellenség eltervezett támadásai
felől. Hiszem, hogy Elizeus tudta, hogy mi az Isten akarata arra
nézve, hogy hogyan foglalkozzon ezzel a próbatétellel mivel ő
imádkozott.
Elizeus
tanácsadója,
Illés
tüzet
hívott
le
az
égből,
hogy
megeméssze
a
katonákat
akik
elmen-tek,
hogy
fogják
meg
(**2Kir.**1:9-16)!
Egy
korábbi
alkalommal
maga
Elizeus
megátkozott
az
Úr
nevében
egy
csapat
gyermeket
akik
csúfolodtak
vele
aminek
a
következménye
az
lett,
hogy
egy
med-
ve
közülük
negyvenkettőt
széttépett
(2Kir.2:23-24).
De
ez
alkalommal
azt
gondolom,
hogy
Elizeus tudta imádságon
keresztül, hogy Isten másképp akar bánni ezzel az idegen
sereggel. A szíriai király
már
látta
a
bizonyítékát
Izráel
Istene
valóságának
(
létezésének
)
amikor
Elizeuson
keresztül
meggyógyította
Naámánt,
az
ő
seregének
fővezérét
(**2Kir.**5:1-14).
Izráel
gonosz
királya,
Jorám,
Akháb
fia
szintén
kellett
volna,
hogy
tudja,
hogy
Jahve
az
egyetlen
igaz
Isten.
Az
Elizeus
irgalmas
bánásmódján
keresztül
ahogyan
bánt
ezekkel
a
katonákkal
mindkét
király
és
mindkét
hadsereg
további
bizonyítékát
láthatta
Isten
erejének
és
jóságának.
Habár
nincs
közvetlenül
kijelentve,
én
hiszem, hogy Elizeus
az imádságon keresztül kapott Istentől bölcsességet és
útmutatást, hogy megértse, hogy hogyan kell kezelje ezt a
próbatételt és ő aszerint kezelte. Isten adhat vagy nem adhat
nekünk természetfeletti megérzést és erőt amint Ő itt
Elizeussal tette. De ha mi az imádság emberei vagyunk és
kapcsolatban állunk Istennel az Ő Igéjén keresztül akkor nem
mindennapi bölcsességgel fogjuk kezelni
a próbatételeket amelyek érnek bennünket. De van két
figyelmeztetés amelyekre oda kell figyeljünk és amelyeket meg kell
szívleljünk. Az első, az, hogy ilyen bölcsességhez a bennünket
érő
próbatételek
előtti időszakban
juthatunk
hozzá.
A
Példabeszédek
1:20
– 33
elmondja
nekünk,
hogy
ha
mi
elhanyagoljuk,
hogy
ilyen
bölcsességet
szerezzünk
a
nyugodt,
csendes
időkben akkor nekünk nem
lesz ilyen bölcsességünk amikor a nyomorúság reánk tör. A
második figyelmeztetés az, hogy
aszerint kell cselekedjünk amit tudunk vagy semmi jót nem tesz az
nekünk ( semmit nem használ az nekünk). Elizeus figyelmeztette
Izráel királyát, hogy a szíriaiak hol fognak támadni.

Ha a király nem
követte volna a tanácsot akkor az nem segített volna rajta. Isten
Igéje figyelmeztet bennünket, hogy
az ellenség hol fog reánk támadni. Figyelmeztet minket a bűn
következményeire. De azok a figyelmeztetések csak akkor vannak
hasznunkra ha mi engedelmeskedünk nekik. Ilyenek azok a
figyelmeztetések amiket hallunk a szivarazás veszélyeiről, a túl
sok zsíros étel fogyasztásának a
következményeiről vagy az, hogy kapcsoljuk be a biztonsági övet.
Ezek a figyelmeztetések csak akkor használnak nekünk ha követjük
őket. Ha megtanuljuk az Isten Igéjének a figyelmezteté- seit és
engedelmeskedünk azoknak és naponta összeköttetésben vagyunk
Istennel az imádságon keresztül, akkor bölcsességünk lesz
ahhoz, hogy kezelni tudjuk helyesen a próbatételeket és akkor a
félelem helyettesítve lesz az Ő bölcsességével.

B.Az imádság megnyitja a
szemeinket a szellemi valóságra.

A legtöbben
közülünk a fizikai érzékszerveinkkel állapítjuk meg a
valóságot. Amit mi láthatunk, hallhatunk, érezhetünk,
tapinthatunk vagy ízlelhetünk az igaz( valóságos ) kell legyen.
Biztos vagyok, hogy Elizeus szolgája számára a valóság a több
ezer katona volt felfegyverkezve, lóháton vagy szekereken akik
eltörölhették volna Dóthán városát még az este beállta előtt
ha Isten megengedte
volna
ezt
nekik.
De
Elizeusnak
nem
az
volt
a
valóság.
Számára
a
valóság
az
angyaloknak
a
még
nagyobb
és
hatalmasabb
serege
volt
akik
körülvették
a
várost.
Ezek
az
angyalok
egész
idő
alatt
ott
voltak.
A probléma
az
volt,
hogy
Elizeus
szolgájának
nem
voltak
szemei,
hogy
meglássa
őket.
De
az
a
tény,
hogy
ő
nem
látta
őket,
nem
tette
őket
valótlanokká
vagy
nem
létezőkké.
Elizeus
imádságára
Isten
megnyitotta
az
ő
szemeit,
hogy
meglássa
a
szellemi
valóságot.
És
a
szellemi
valóság
a
végső
valóság,
amely
átveszi
a
helyét
annak
a
valóságnak
amelyet
mi
érzékelünk
fizikai
érzékeinkkel.
Pál
apostol
tudta,
hogy
hogyan
lássa
a
láthatatlant.
Az
evangéliumért
ő
borzalmas
üldöztetést
szenvedett
el,
de
ő
azt
mondta,
hogy
ez
a
pillanatnyi,
könnyű
szenvedés
nem
a
valódi
dolog
volt.
A
valódi
dolog
az
örök
dicsőség
volt
amely
őreá
várt
a
mennyben
(
**1Kor.**4:16-18).
Azt
is
mondta,
hogy
a
mi
harcunk
nem
test
és
vér
ellen
van.
Emlékezzünk
arra,
hogy
ő
oda
volt
láncolva
egy
római
katonához
amikor
ő
ezt
írta!
De,
ő
mondta,
ez
nem
az
ahol
a
mi
harcunk
lejátszódik.
A
mi
igazi
harcunk
a
sötétség
eme láthatatlan
erői
ellen
van
a
mennyei
helyeken.
És
mi
az
imádság
által
harcolunk
ez
erők
ellen
(**Eff.**6:10-20).
Az
imádságon
keresztül
Isten
megnyitja
szemeinket
a
szellemi
valóságra
és összekapcsol
minket
Isten
győzedelmes
többségével.
Példa:
Egy
keresztyén
folyóirat
az
egyik
cikkében
beszámol
egy
orvos misszionáriusról
aki
Afrikában
volt
és
aki
beszámolt
az
ő
missziói
tevékenységéről
az
ő
gyülekezetének
Michigan
államban
amely
őt
kiküldte
volt
erre
a
missziós
munkára.
Elmondta
ez
az
orvos
többek
között
azt,
hogy
milyen
gyakran
kellett
menjen
biciklivel
az
őserdőn
keresztül
a
közeli
városba
pénzért,
gyógyszerért
és
élelemért.
Kétnapos út volt ez
egy éjszakai sátorozással egybekötve az út felénél. Amikor ő
megérkezett a városba, elment a bankba, ott kivett pénzt és azzal
gyógyszert és élelmiszert vásárolt és elindult vissza.

Az egyik ilyen
úton ő látott két embert verekedni. Az egyik súlyosan
megsérült, ezért ő odament és kezelte a sebeit és bizonyságot
tett neki Krisztusról. Majd baj nélkül hazaért. A következő
útján a városba, az ember akit ő kezelt odament hozzá és azt
mondta, hogy ő tudta, hogy a misszionárius pénzt és gyógyszert
és élelmet szállít. Ez az ember és néhány barátja követték
őt a dzsungelbe, és eltervezték, hogy megölik és elveszik a
pénzét és a gyógyszereit. De éppen amikor készültek, hogy
lerohanják a sátrát ők észrevették, hogy körül van véve 26
felfegyverzett őrrel. Amikor a misszionárius hallotta ezt ő
elnevette magát és azt mondta, hogy ő egyedül volt a táborban.
De az ember továbbra is csak
azt hajtogatta, hogy : „ Márpedig nem úgy van, mert nemcsak én
láttam hanem az én öt barátom is látta és megszámolta a 26
őrt. Őmiattuk mi megijedtünk és békén hagytunk téged.”

Ennél a pontnál
a gyülekezetben ahol a missziónárius elmondta a történetet
felugrott egy férfi és azt kérdezte : „ Meg tudnád mondani,
hogy pontosan melyik nap történt ez?” A missziónárius egy
pillanatra
elgondolkodott majd megadta a pontos dátumot. A férfi a
gyülekezetből így folytatta: ”Amikor Afrikában éjszaka
van akkor itt reggel van. Azon a reggelen készültem, hogy elmenjek
golfozni. Amikor én betettem a golfozó táskámat a kocsiba
éreztem, hogy az Úr arra indít engemet, hogy imádkozzam éretted.
Ez a sürgetés olyan erős volt, hogy összehívtam a férfiakat,
hogy találkozzunk és imádkozzunk ezen a helyen érted. Felállnának
mindazok akik azon a napon velem együtt imádkoztak? – kérte
a férfi. Összesen 26 férfi állt fel!”

C.Az imádság lehetségessé teszi
azt ami emberileg lehetetlen.

A szolga szemeinek
a megnyitása, hogy meglássa az angyalokat, a katonák szemeinek a
bezárása és később a megnyitása emberileg lehetetlen
cselekedetek voltak. Elizeus nem azért imádkozott, hogy az ő
szolgája megtegye azt amit már megtehetett vagy hogy használja
néhány képességét amivel már rendelkezett. Hanem ő azért
imádkozott, hogy Isten tegyen valami emberileg lehetetlent, hogy
nyissa meg szolgájának szemeit amelyek nagyon jól látták a
katonákat, azért hogy ő is láthassa az angyali seregeket amelyek
védelmezték őket. Nagyon gyakran amikor imádkozunk elfelejtjük,
hogy mi azt kérjük Istentől, hogy cselekedje meg az emberileg
lehetetlent. Amikor imádkozunk egy másik személy üdvösségéért
akkor nem azt kérjük Istentől, hogy csak egy kis dolgot
cselekedjen vele, hogy éppen csak egy kicsit segítsen rajta. Hanem
arra kérjük Őt, hogy tegye meg vele az emberileg lehetetlent.
Minden elveszett személy lelkileg vak. Csak Isten tudja megnyitni a
vak szemeket! Mi megérthetjük ezt amikor annak akiért imádkozunk
nagy problémái vannak.Azt mondjuk:”
Ő
egy
alkoholista.
Csoda
az
hogyha
megmenekül!”
De
az
is
csoda,
hogyha
megmentve
van
a
rendes,
erkölcsös
minden
héten
templomba
járó
személy.
Isten
meg
kell
nyissa
a
vak
szemeket,
hogy
a
bűnösöket
magához
vezesse
(
2Kor.****4:4;****2Tim.****2:24-26).
Ezeknek
a
szíriai
katonáknak
könnyű
dolga
volt
ami
felől
biztosak
voltak,
hogy
ők
megtehetik:”Foglyul
ejteni
egy
egyedülálló,
fegyvertelen
embert?
Nem
gond!
Mi
megtudjuk
azt
tenni!”
De
Elizeus
egy
mondatos
imádsága
által
ezek
a
büszke
emberek
meg
lettek
alázva
vaksággal.
Tapogatoztak
a
próféta
után
és
teljesen
ki
voltak szolgáltatva
neki. Majd az ő szemeik meg lettek nyitva Elizeus következő egy
mondatos imádságára és ők megértették, hogy nagy bajban
vannak! Hasonlóképpen Isten meg kell alázza az önmagában bízó
bűnöst, hogy az megértse, hogy lelkileg tehetetlen. Majd Isten meg
kell hogy nyissa szemeiket, hogy meglássák kétségbeejtő
állapotukat, hogy halálra ítéltek hacsak Isten meg nem könyörül
rajtuk. Majd Isten kegyelmesen eléjük helyezi Jézus Krisztus végeérhetetlen gazdagságának terített
asztalát, ingyen. Ők egyedül az Isten büntetését érdemlik.
Mégis Ő könyörül rajtuk.

Következtetés

Híres könyvének
az Institúciónak, az imádságról szóló csodálatos fejezetében
Kálvin János ezt írja:

„az
Úr
önkényt
és
bőkezűen
önmagát
ajánlja
fel
nekünk
a
Krisztusban,
akiben
a
mi
nyomorúságunk
helyett
mindenféle
boldogságot,
a
mi
szegénységünk
helyett
gazdagságot
igér
nekünk,
akiben
a
mennyei
kincseket
tárja
fel
előttünk
azért,
hogy
a
mi
hitünk
egészen
az
ő
szerelmes
Fiára
irányuljon,
minden
várakozásunk
ő
tőle
függjön
és
minden
reménységünk
ő
benne
legyen
és
találjon
megnyugvást.....Miután
pedig
a
hit
megtanitott
bennünket
annak
a
megismerésére,
hogy
amire
nekünk
szükségünk
van,
s
amit
önmagunkban
nélkülözünk,
mindaz
meg
van
Istenben
s
a
mi Urunkban, a Jézus
Krisztusban, akiről t. i. az Atya azt akarta, hogy benne lakozzék
az ő bőkezüségének egész teljessége, hogy belőle, mint
bőséges forrásból merítsünk mindnyájan: nincs egyéb dolgunk
hátra, mint hogy ő benne keressük, és ő tőle kérjük
könyörgésekkel azt, amiről megtanultuk, hogy ő benne van.
Különben is, ha azt tudjuk, hogy isten minden jónak az ura és
osztogatója, aki azt akarja, hogy tőle kérjünk, de hozzá még
sem folyamodunk, tőle nem kérünk, ez annyira semmi haszonnal sem
jár, hogy épen olyan, mintha valaki a kincset, amelyre rábukkant,
a földbe temetve hagyná.”

Krisztusban
jöhetünk
Istenhez
mint
Aki
a
mi
mindenre
elegendő
kincsünk.
Ha
mi
megtanuljuk
megismerni
Istent
úgy
amint
Elizeus
is
tette
és
ha
megtanulunk
úgy
imádkozni
ahogy
ő
imádkozott
akkor
nem
fogunk
félni
amikor
próbatételek
érnek. Ámen.