25. Ezt beszéld el gyermekednek!

MÓZES MÁSODIK KÖNYVE XXV.

Ezt beszéld el gyermekednek!

2Móz 10,1-20

Lekció: Jóel 1,1-12 és 2,12-27

Az amerikai préri közepén fekszik egy kisvároska, Cedartown. E város környezetében élte le közel évszázados életét Abbie Deal, egy kicsi öregasszony, aki hosszú életében megélt sok mindent: indiánokat, préritüzet, de a telefont és a rádiót is. Most az ő életének egy epizódját elevenítjük fel:

„Egyszerre elsötétedett a nap, s kísérteties szürkeség borult föléjük. Riadtan néztek körül. Honnan jött egyszerre ez a sötét felhő? Valami különös, zizegésszerű zaj keletkezett. Mintha millió meg millió apró bogár zümmögne körülöttük.

Tekintetüket az égre függesztve, mozdulatlanul álltak.

A zizegés egyszerre megszűnt, lágy koppanást hallottak, mint mikor valami nagy, puha tárgy esik a földre – s a következő pillanatban billió kiterjesztett szárny feküdt a földeken.

– Sáskák! – mondták egyszerre hitetlenül mind a ketten.

A sáskahad letarolta a búzaföldet, a legelőt, a kertet. A paradicsom gyönge hajtását tövig lerágta, s lerágta a gyümölcsfák rügyeit is.

… Három nap alatt olyan kopárak voltak a földek, mint kora tavasszal, a szántás után.

Még az volt a szerencse, hogy a rozs nagy részét már betakarították, és hogy a korai krumpli egy részét Will [Abbie férje] már kiszedte. De minden egyebet elpusztított a gyilkos horda. Mintha az apró, zöldesszürke bestiák egyetlen félelmetes kolosszussá tömörültek volna, melynek tátongó szája elnyeli és szétmorzsolja a földek és a kertek zöldjét, a fiatal gyümölcsfák leveleit és zsenge hajtásait, s a telepesek minden álmát és reményét.

Mindenhová bejutottak a szörnyetegek. Nem lehetett védekezni ellenük. Hiába födte be Will mégoly gondosan a kutat, a vödörben mégis felhúzta őket, úgyhogy megint a régi forrásból volt kénytelen vizet hordani.

Még az ablak függönyét is kirágták. S Abbie kénytelen volt a kimosott ruhát bent, a szobában, a kályha körül szárítani, mert odakint, a napon, a sáskák száz meg száz apró lyukat rágtak a kiteregetett holmiba.

A kert siralmas állapotban volt. Megkísérelték legalább a bab egy részét megmenteni úgy, hogy zsákot borítottak föléje, és kövekkel lenyomtatták. De a sáskahad, miután a babbal jóllakott, a zsákokra vetette magát.

– A köveket is megeszik, anyukám? – kérdezte a kis Mack. És a szülei nem tudtak nevetni csacska kérdésén.

… Nem lehetett, nem lehetett védekezni ellenük. Elpusztíthatatlanok voltak. Hatalmas hadsereg, mely természetfölötti erővel rendelkezik. Abbie végigjártatta kétségbeesett tekintetét a földeken meg a kerten. Mennyi verítékes óra eredménye semmisült meg néhány perc alatt!

A forró szél ördögi vigyorgással süvített keresztül a pusztaságon.”

Mindezek után talán jobban megértjük a nyolcadik csapás erejét, és hozzágondoljuk azt, hogy az egyiptomiak Will-lel és Abbievel ellentétben nem tudták a rozst betakarítani, hiszen azt a jégeső vitte el pár nappal korábban. Persze a súlyosságot abból látjuk a legjobban, ha az igére figyelünk. Először is az igénk azt mondja, hogy a sáskajárás olyan súlyos lesz, „amit nem láttak a te atyáid, sem a te atyád atyjai, amióta e földöm vannak mind e mai napig. … Annak előtte sem volt olyan sáska és ezután sem lesz olyan.” (9. és 14. vers) Az egyiptomi sáskajárás tényleg páratlan volt, mellette még az Abbie és Will által átélt sáskajárás is eltörpült. A csapás erejére utaló második  kifejezés a 17. versben található: „imádkozzatok az Úrhoz, a ti Istenetekhez, hogy csak ezt a halált fordítsa el éntőlem.” A fáraó szemtanúja volt a sáskahad vonulásának. Marokkóban, 2004-ben egy olyan sáskahadra figyeltek fel, amely 230 km (!) hosszúságban és 150m szélességben hömpölygött! E menet tagjainak számát 69 milliárdra becsülték, és kiirtásához mintegy 700 sáskaölő szerrel ellátott repülő egyidejű bevetésére lett volna szükség. Ám az egyiptomi sáskacsapás még ezen is túltett – ráadásul az ókorban mégcsak védekezni sem tudtak ellenük. Ez a raj valóban a halál, a mozgó halál volt Egyiptom számára. A jégeső pusztításából visszamaradt növényeket most a sáskák élték fel. A gazdag termésért, virágzó mezőgazdaságért és bő aratásért „felelős” istenek szobrai (Géb és Séth) csak némán hallgattak, e pusztításhoz se ők, se papjaik nem tudtak hozzáfűzni semmit. Az egyiptomi istenek élettelensége és tehetetlensége újra megnyilvánult, világossá vált, hogy élettelen szobrok csupán – könnyen lehet, hogy megszűntek a hozzájuk intézett fohászok.

A nyolcadik csapáshoz jutottunk el, és a leírt pusztítás megrettenthet minket. Miért van ez leírva a Bibliában? Mit üzenhet Isten általa? A nyolcadik csapásból nyolc tanulságot fogunk levonni: négy szól a hívőknek, és négy a hitetleneknek, és ebből is látni fogjuk, hogy Isten Igéje mindig mindenki számára tartogat üzenetet.

Négy tanulság a keresztyéneknek

Kezdjük a keresztyéneknek szóló felszólításokkal – hiszen az Ige is először hozzájuk szól.

A csapásból meg kell látnunk Isten hatalmát. Keresztyének, először is lássátok meg, hogy ez a csoda tanít titeket Isten hatalmáról. Mit mond Isten, miért keményítette meg a fáraó szívét? „Azért, hogy ezeket az én jeleimet megtegyem közöttük.” (1. v.) És mi a célja ezeknek a jeleknek? „Hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.” (2. v.)

A nyolcadik csapásnak – akárcsak az előző hétnek – az volt a célja, hogy Istennek a világ fölötti hatalmát bemutassa. A kivonulás volt „A csoda” az Ószövetség korában – az a szilárd bizonyíték, amelyen az ószövetségi hívők hite Istenben újra és újra megnyugodhatott. Amikor nehéz idők jöttek – a pusztai vándorlás során, Dávid idejében (Zsolt 78. és 105.) vagy Nehémiás korában – a nép bűnvalló imájában Isten erejét és jóságát újra és újra az Egyiptom földjén elvégzett jelekben ismeri fel – és e jelek közül a jégesőt követő sáskajárás volt az egyik leghatalmasabb. A kivonulás eseményeinek valódisága szó szerint létfontosságú volt a zsidók hite, Istenben való bizalma számára.

És mi a helyzet velünk, talán mindezek nem a mi példánkra is írattak meg? Dehogynem! Vagyis, ahogy a nyolcadik csapást szemléljük, kedves budapesti gyülekezet, emlékezzetek a ti Istenetekre. Isten ma is ugyanez az Úr, ma is ugyanilyen hatalmas. Kívánom, hogy a csapások és a kivonulás ne egy távoli, már-már mítosz ködébe vesző történet legyen számunkra, hanem eleven, élő tanlecke a mi Istenünk jelleméről és hatalmáról. És ha már itt tartunk – értékeljük ezt a leckét! A nyolcadik csapás tényleg egy lecke, egy tanóra Isten hatalmáról – valószínűleg a világ legköltségesebb tanórája. Ha Isten ennyi mindent megmozgatott azért, hogy népének – nektek is, budapesti gyülekezet! – olyan bizonyítékot adjon, amely által hite szilárd maradhat – akkor valóban, nem kellene ezt megbecsülni?

Vagyis vigasztaljon és erősítsen titeket ez a csapás abban, hogy Istennek nincs lehetetlen – a ti életetekben sem. Ha Istennel jártok, nincs olyan teher, amit az Ő vállai ne tudnának elhordozni, vagy olyan probléma, amely előtt Ő tehetetlenül állna.

A csapás tanít minket a gyereknevelésről. A következő pont talán kicsit érdekesnek tűnik, mégis igaz: a nyolcadik csapás tanít minket a gyereknevelésről is. Miért kellett a nyolcadik csapás megtörténjen?

„2Azért, hogy elbeszéld azt a te fiadnak és fiad fiának [vagyis unokádnak] hallatára, amit Egyiptomban cselekedtem, a jeleimet, amelyeket rajtuk tettem, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.”

A nyolcadik csapásban kapunk egy nyílt felszólítást: keresztyén kötelességünk a gyerekeinknek és unokáinknak beszélni Istenről. Az Írás az unokákat is említi, és ezzel minden kétséget kizáróan azt mondja, hogy a gyerekek istenfélelemre nevelésének már egész kiskorban el kell kezdődnie. Ahogy már a gyermekek kezdik felfogni az első, legegyszerűbb dolgokat, ott az ideje annak, hogy Istenről tanítsuk őket az ő szintjükön.

Továbbá, Isten itt arra szólít fel, hogy tanítsuk gyermekeinket Isten hatalmáról, és mindazokról a jelekről, melyeket Egyiptomban tett. Ha rajtunk múlna, talán nem a tíz csapást választanánk egy gyerekalkalom témájául, inkább valami „kedvesebb”, gyöngédebb téma felé húznánk. Ám Isten azt akarja, hogy a gyermekek egy kiegyensúlyozott képet kapjanak róla a szülőktől. Nem lehet csak Isten szeretetéről beszélni nekik, hanem Isten egész jellemét egyensúlyban kell számukra elmondanunk. Igen, beszéljünk bátran nekik Isten irgalmáról, de ugyanúgy Isten hatalmáról vagy bűn-gyűlölő szentségéről is. Nem szabad, hogy gyermekeink fejében csupán egy „Jézus mindenkit szeret” kép maradjon meg, mire felnőnek, hanem az erős, világ felett uralkodó, dicsőséges Istent kell tanítanunk nekik.

Kedves szülők, hogyan tanítjátok ti a gyermekeiteket? Tanítjátok-e őket buzgón, szeretettel? Tanítjátok-e őket Isten különböző tulajdonságairól, egész jelleméről vagy csak mazsolázgattok nekik a szívhez szólóbb történetek közül? És kedves gyülekezet, ti hogyan viszonyultok a gyülekezeti gyerekekhez? Isten szemében ugyanis a keresztyén gyülekezet család, így ha saját gyereketek nincs is, de a gyülekezetben lévő gyerekek iránt van egyfajta felelősségetek. Ne kerüljétek őket csupán azért, mert nem a ti vérszerinti utódotok, hanem foglalkozzatok velük, mutassatok példát nekik, és tanítsátok őket Istenről.

Az istentisztelet nem csak férfi-dolog. A harmadik téma, ami e szakaszban előkerül, az istentisztelet. Amikor a fáraó a csapás bejelentése után kis alkudozásba kezdett Mózessel, megkérdezte, hogy a zsidók közül kik akarják elhagyni az istentisztelet miatt Egyiptomot. Látszik, hogy a fáraó még ezen a ponton sem akarta a zsidók feletti uralmat kiadni a kezéből. De ennek a kérdésének volt egy gyakorlati oldala is. Egyiptomban az áldozatok bemutatásában ill. az istenek tiszteletében nem feltétlenül volt szükség a nőkre és a gyerekekre. A férfiak részvételét megkövetelték, a nők és gyerekek azonban hiányozhattak – így a fáraó azt gondolta, ezen a ponton egy kis engedményt tud elérni Mózesnél. Ám a válasz, amit erre kapott megdöbbentette:

„9A mi gyermekeinkkel és véneinkkel megyünk, a mi fiainkkal és leányainkkal, juhainkkal és barmainkkal megyünk, mert az Úrnak ünnepet kell szentelnünk.”

Isten számára az istentisztelet nem csupán a férfiak dolga. Hanem ugyanúgy a nőké és a gyerekeké is – a kivonulás és az Úrban való ünneplés a nép minden tagját érintette. Ha elismertük, hogy Isten az Úr, és így az Ő népéhez tartozunk, ennek következménye van mindenkire nézve. Minden keresztyén feladata, hogy Istent imádja és neki szolgáljon. Ha keresztyén vagy, akkor ennek következményei vannak az életedre nézve. Akkor nem maradhatsz Egyiptomban, azaz nem maradhatsz meg ugyanabban az életben, bűnökben, mint ahol Isten rád talált. Ahogyan a zsidók számára is új volt a pusztai vándorlás az egyiptomi élethez képest, úgy neked is egy új életformát kell felvenned. Vannak dolgok, amiket ezután már nem csinálhatsz, hiszen ráismertél, hogy azok bűnök. Vannak más dolgok, amelyeket pedig elkezdesz tenni, bár addig még nem szoktad – például, hogy keresed Isten közelségét minden istentiszteleten vagy bibliaórán. Nemet kell mondanod a bűnre, és igent Istenre. A keresztyénség egy aktív vallás, keresztyénként nem maradhatsz a langyosan, nem maradhatsz passzívan. Ezért a fő kérdésem hozzád most az: milyen változást hozott a keresztyén életed az elmúlt időszakban? Hogyan imádod Istent – a gyakorlatban? Fontosak-e Neked az alkalmak, amikor Róla hallhatsz, és hoznak-e ezek változást az életedben? Vagy milyen bűn van nálad, amiből meg kell térned, amit el kell hagynod, ahogy a zsidók Egyiptomot? A lelki megújulás, változás, szolgálat és istentisztelet nemcsak férfi-dolog vagy nemcsak a lelkész és kiválasztott kevesek feladata, hanem minden „mezei” keresztyéné, korra, nemre, végzettségre való tekintet nélkül. Hogyan imádod tehát Istent?

Tanulhatunk az imádkozás erejéről. Végül pedig e rész tanít minket az imádkozásról is.

„18És kiment a fáraó elől és imádkozott az Úrhoz. 19És fordított az Úr igen erős nyugati szelet, és felkapta a sáskát és vetette azokat a veres tengerbe; egy sáska sem maradt egész Egyiptom határán.”

Nem érdekes, hogy a csapások végén újra és újra fel van jegyezve az, hogy Mózes imádkozott azok megszűnéséért? Sőt, ami ennél több, hogy Isten újra és újra meghallgatta és beteljesítette kérését? Ezek nagy dolgok, és az imádkozás erejéről tanítanak minket. Ha van valami, amiben a keresztyénnek élen kell járnia, az az imádkozás. Hiszen a keresztyén ember az, aki felismerte, hogy bűnös, és bűneitől egyedül Isten szabadíthatja meg. Hiszi, hogy nem képes a jóra, csak ha Isten ad erőt neki ahhoz. Tudatában van annak, hogy nehézségeit maga erejéből nem tudja megnyugtató módon megoldani, csak ha Isten harcol az Ő oldalán. Továbbá a keresztyén tudja, hogy „igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése” (Jk 5,16), és hogy Isten meghallgatja még esetlen szavait is. Éppen ezért a keresztyén ember imádkozik – ahogy Mózes is újra és újra imádkozott –, és az azt követő eredményekért a hálát és a dicsőséget Istennek adja. Mi a helyzet Veled, keresztyén testvérem? Hiszel-e te az imádság erejében?

Négy tanulság a megtéretleneknek

Most pedig térjünk arra a négy üzenetre, amit ez a szakasz közvetít azoknak, akiknek még nincs megtért szívük.

Erősödő felszólítás a megtérésre. Ha mindeddig a pontig követted Mózes második könyvének történését, akkor bizonyára megérted, hogy Mózes szavai miért olyan kemények.

„3Ezt mondja az Úr, a héberek Istene: Meddig nem akarod még magadat megalázni én előttem? Bocsásd el az én népemet, hogy szolgáljanak nékem!”

Mózes lényegében nem mondj újat, ismét megalázkodásra, bűnbánatra és a nép elengedésére hívja fel a fáraót. De a hangnem már keményebb – és ez nem is csoda. A fáraó már a csapások előtt látta Isten hatalmának békés jeleit (a bottá változtatott kígyót, a leprás kezet, a vérré változtatott vizet), ám nem tért meg. Majd csapásról-csapásra újból szembesült Isten erejével, ám ennek ellenére sem tért meg. És most már keményebb hangnemben jön a felszólítás: „Meddig nem akarsz megalázkodni? Miért nem akarsz megtérni?”

Ugyanez a kérdés szegeződik Neked is, barátom. Ha hallgattad eddig Mózes második könyvének vizsgálatát, fültanúja voltál, ahogy a bűnbánatra való felszólítás újra és újra előkerült. És ahogy a fáraó a csapásokon keresztül egyre többet értett meg Isten hatalmából, úgy te is most már sokkal többet tudsz Istenről és a te bűnösségedről. Miért halogatod még a megtérést? Miért nem akarod a bűneidet elismerni, és Istennél kegyelemért könyörögni? Miért tologatod addig, amíg talán már nem lesz idő a megtérésre. Miért nem térsz meg most?

Meg kell látnunk, hogy a megtéretlen szív kemény. De még ennél többet is tanít az igénk az újjá nem született emberről. Ha megfigyeljük, ebben a szakaszban hármas küzdelem van a fáraó szívében. Az első nyomást Mózes jelenti, amit röviden így fogalmazhatnánk meg: „Fáraó, Istennek engedelmeskedned kell.” Ezt hívhatjuk a teológiai érvnek. A második szorítást a fáraó szolgáinak szavai okozzák, akik mintegy azt mondják: „Fáraó, hát nem látod, hogy ezekben a csapásokban tönkremegy Egyiptom? Engedj nekik inkább!” A fáraó szolgái nem istenfélelemből buzdították a fáraót az engedelmességre, nem azt mondták, hogy „Ne tedd ezt, mert bűn.”, hanem azt, hogy „Ne tedd ezt, mert rosszabb lesz így nekünk”. Ezt nevezhetnénk a pragmatikus érvnek. Mindezek kettős terhet helyeztek a fáraó szívére, hogy engedje el végre a zsidókat Egyiptomból. Ám volt egy harmadik érvelés is a fáraó szívében: „Nem, nem akarok és nem fogok megalázkodni e rabszolganép előtt. Én a fáraó vagyok, az istenek képviselője!” Ez nem más, mint önfejű büszkeség és felfuvalkodottság. Ez az önfejűség nem volt racionális, sem bölcs. Mégis, ez a büszkeség győzött a másik két érv felett.

Miért mondom ezeket? Mert így jól láthatjuk az emberi szívünk keménységét. A szívet nem hatja meg az, hogy bűnt követtett el, és Isten ellen lázadt, de még az se, hogy ennek ő maga vallja kárát. Hanem csak megy büszkesége után le a lejtőn. A te szíved véletlenül nem ilyen? Talán hallottad már sokszor Isten felszólítását, de mégis mész a magad feje után. Talán most már látod, hogy mennyire szükséged van egy új szívre, amely nem ilyen csökönyös. Ebben pedig csak Isten tud megsegíteni. Ő azt ígéri, hogy „Adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet.” (Ez 36,26) – ha Őt keresed, és hozzáfordulsz.

A megtéretlen szív változékony. A megtéretlen szív nem csupán kemény, de rendkívül változékony is. Nézzétek csak meg a fáraót, ebben a szakaszban négyszer változtatja meg a véleményét! (8, 11, 16, 20. versek) Talán te is megtapasztaltál már egy-két felhevülést Isten iránt, ám azok mind kudarcba fulladtak, és ugyanott vagy, ahol voltál: távol Istentől. Ez megint csak nem véletlen – rámutat arra az igazságra, hogy szívünknek állhatatosságot csak Isten tud adni. Nélküle lehet, hogy néha meglágyulunk, néha fellelkesedünk Isten után, de ahhoz, hogy igazi, buzgó imádat legyen bennünk – ilyen szívet csak Isten adhat.

A megtéretlen állapot egyre közelebb visz a halálhoz. A fáraó mindezek közben felismert még egy dolgot. A csapás alatt így kiáltott fel: „Imádkozzatok az Úrhoz, a te Istenetekhez, hogy csak ezt a halált fordítsa el éntőlem!” (17. vers) A fáraó a jégeső és a sáskajárás összeadódó hatása láttán valóban Egyiptom halálát látta közeledni. Itt egy nagyon fontos igazság kezdett derengeni a fáraó elméjében. A bűn nem játék, nem is csak átmeneti kellemetlenség, hanem súlyos következménye van. A sok bűnnek pedig sok súlyos következménye van. Végül pedig a bűn a halálhoz vezet. Pál apostol ezt az igazságot így fejezte ki: „Mert a bűn zsoldja a halál.” (Róm 6,23) Persze nem minden bűn vezet azonnali halálhoz, de minden bűn egyre távolabb és távolabb visz téged Istentől, míg végül a teljes halált, a pokolban való szenvedést eredményezi.

Kedves barátom, ezért kell megtérned. Végre megalázkodnod Isten előtt és bocsánatért könyörögnöd. De talán azt kérdezed: hogyan menekülhetek meg? A választ hadd adjam meg Pál apostol előbbi versének második felével: „…de az Isten kegyelmi ajándéka örök élet a mi Urunk Krisztus Jézusban.” A megoldásod egyedül Jézus Krisztusban lehet. Az örök élethez az út az Ő halálán keresztül vezet. Jézusnak azért jött a földre, és azért halt meg a kereszten, hogy helyetted elszenvedje a halált és a poklok kínját. Azonban halála után Ő feltámadt, és ezzel biztosít téged arról, hogy ha bűneidet bánva Őhozzá könyörögsz, Ő tud új szívet és életet, örök életet adni neked.

Pár száz évvel az egyiptomi sáskajárás után Jóel próféta is átélt egy ilyen pusztító csapást. Jóel üzenete is – Mózeshez hasonlóan – a megtérésre való felszólítás volt. De Jóel részletesen beszél a megtérés áldásairól. Az őszinte megtérőkre, Isten előtt megalázkodókra vonatkozik a következő ígéret: „És kipótolom néktek az esztendőket, a melyeket tönkre tett a szöcskő, a cserebogár és a hernyó és a sáska; az én nagy seregem, a melyet reátok küldöttem.” (Jóel 2,25) Lehet, a te életed is egy sáskajárás pusztította földhöz hasonló. De Jézus le tudja venni a bűn terhét a válladról. Ő még az elrontott és elrongyolódott életet is ki tudja simítani. Keresztyének és nem-keresztyének, keressetek Őnála menedéket! Ámen.

B. S. Aldrich: És lámpást adott kezembe az Úr, 78-80. old.

Ullman, M. (2006). African Desert Locusts in Morocco in November 2004. Brit. Birds 99: 489-491. Lásd még  HYPERLINK "http://en.wikipedia.org/wiki/2004\_Locust\_Outbreak" http://en.wikipedia.org/wiki/2004\_Locust\_Outbreak

Vitus B. Dröscher, Manfred Tophoven: Vándorutak az állatvilágban, Mi micsoda? sorozat, 30-31. old.

Douglas Stuart: Exodus, 242-243 és 248-249. old.

Ezt az igazságot fejezi ki Jézus is a magvető példázatában. A négy talajtípus közül (útszél, tövises, sziklás ill. jó termőföld) a középső kettő változékony: biztatón indul, de aztán különféle okok miatt elhal. Egyedül Isten tudja szívünket jó termőfölddé alakítani.

PAGE   \* MERGEFORMAT 1