50. Harmadik parancsolat - Isten csodálatos neve

Szabó Péter András
Mózes második könyve 20 fejezet

MÓZES MÁSODIK KÖNYVE XLVII.

Hogyan értelmezzük a Tízparancsolatot?

2Móz 20,1-17

Lekció: Mt 5,17-48

Fő üzenet: A Tízparancsolat értelmezésének alapelvein keresztül tanítani akarom az embereket a Törvény súlyáról, óvni őket a felületes értelmezéstől, és felhívni figyelmüket a Krisztusra való szorultságukra.

Egy internetes honlapról idézek, amely a Tízparancsolatról fogalmazott meg kritikát.

„A tízparancsolat első, és legalapvetőbb hibája, hogy valami iszonyatosan vulgárisan tömör. … [A tízparancsolat utáni kifejtésben] Egyébként magyarázat helyett inkább további parancsolatok vannak, amelyek nagyrészt a Tízparancsolat alesetei. Ugyanakkor ez a fajta konstrukció ugyebár nem igazán ésszerű: nem példákkal kell valamit kifejteni, megmagyarázni pedig végképp nem elegendő. Igazán mély magyarázatot nem találunk.”

Ezután a szerző továbbmegy, és egyenként foglalkozik a parancsolatokkal. A nyolcadikról ezt írja:

„8. Ne lopj! Nos, ez persze megint a társadalmi törvények egy része. Ez is fontos, de kiemelni leegyszerűsítés. És persze a törvény maga is. A BTK. persze lehet, hogy kimondja ugyanezt, de azért a pontosabb határokat szab meg. Mi számít lopásnak? Ugyanis sok minden ide tartozik, amit régen talán nem is gondoltak annak, mint például a plágium. Mindenesetre jobb ma már itt a BTK.-ra hivatkozni és kész.”

Mindezek a szavak a Tízparancsolatban való járatlanságra mutatnak, ez az ateista szerző alapvetően nem értette meg a törvényt. Pedig egy olyan emberről beszélünk, aki vette a fáradtságot, hogy elolvassa a Tízparancsolatot, és az utána következő fejezeteket! Vajon mi lehet a hétköznapi ember fejében? Az emberek nagy többsége csupán a három legrövidebb parancsolatot ismeri – Ne ölj! Ne lopj! Ne paráználkodj! –, és a legtöbb esetben azt is csak felületesen értelmezi. Vagy – egy kellemetlenebb kérdést feltéve – mi van az egyházban? Mindannyian el tudjuk mondani a Tízparancsolatot, ahogy következnek egymás után? Tisztában vagyunk az egyes parancsolatok értelmezésével? Vagy csupán megelégszünk a külsőségekkel, mint a farizeusok?

Meg kell látnunk, hogy a Tízparancsolattal kapcsolatos fő kérdés az értelmezés – éppen ezért kezdte Jézus is a Hegyi Beszédet, a törvény értelmezésének „rendbe rakásával”. A Tízparancsolat ismerete nem sokat segít rajtunk, ha ehhez nem járul hozzá a törvények lényegének és céljának megértése – éppen ezért beszélni fogunk az értelmezés hat alapelvéről.

1. A Tízparancsolat Isten népének szól. Először is újra fel kell idéznünk a környezetet, ahol a Tízparancsolat elhangzik! A Sínai-hegynél vagyunk, ahová a nép azért vándorolt, hogy Istennel szövetséget kössön. Majd Isten megjelent, és ezután közölte a néppel a Tízparancsolatot. Ám mielőtt Isten a konkrét parancsokat népe elé tárta volna, egy nagyon fontos kijelentést tett magáról és a népéről: „Én, az Úr, vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptomnak földéről, a szolgálat házából.” (2Móz 20,2) A Tízparancsolat a zsidóknak, Isten népének szólt, akik a páska éjszakáján hittel Istenben bíztak, és megszabadultak. A Tízparancsolat sosem a világnak és az újjá nem született embereknek szólt, hogy e törvények alapján éljenek erkölcsös életet, hogy aztán Isten a mennybe befogadja őket! Hanem a Tízparancsolat Isten népéé, akik azért kapták, hogy a szabadításért való hálájukat kifejezzék Istennek azáltal, hogy egyre inkább a Törvénynek megfelelően éljenek.

Vagyis a Tízparancsolat terén a legfontosabb kérdés, amit fel kell tenned magadnak az: te Isten népéhez tartozol-e? Ismered-e azt az Istent, aki kihozott téged a bűn fogságából? Van-e személyes, üdvözítő hited Jézus Krisztusban, mint Megváltóban? Ha nincs, akkor először meg kell térned. A Tízparancsolat isteni mércéje megmutatja számodra bűneidet – e bűnökből szabadulás pedig egyedül az emberré lett Jézus Krisztus által van, aki meghalt a te bűneidért, hogy te is Isten népéhez tartozhass!

Kedves budapesti gyülekezet, ez olyan igazság, amelyet nekünk is jól meg kell ragadnunk. Mai társadalmunkban is lépten-nyomon tetten érjük a Tízparancsolat megszegését. De világosnak kell lennie: mindaddig, amíg az embereknek nincs új szívük, nincs igazán mit kezdeniük a Tízparancsolattal. Se megtartani nem tudják, se hasznukra nem lesz. Ezen jó, ha elgondolkodtok – talán jövő héten szembesültök, hogy egyik ismerősötök összeköltözött a barátnőjével. Vagy talán egyik rokonotok a vasárnapi munkájáról beszél hosszan. Mit tesztek majd ekkor? Beszéltek arról, hogy nem helyes az együttélés, vagy ne dolgozzon vasárnap? Az örökkévalóság szempontjából ez neki semmit nem használ! Nem erkölcsös, hanem újjászületett embereket kívánunk magunk körül. Éppen ezért inkább használjátok e lehetőségeket, mint alkalmakat arra, hogy Krisztusról, a bűnről és bűnbocsánatról beszéljetek nekik!

2. A Tízparancsolatot a teljes Szentírás fényében kell értelmezni. A Tízparancsolat értelmezésének második szabálya az, hogy az egyes törvényeket nem szabad a többitől és a Szentírás egészétől elszigetelten értelmezni. A törvény alapelvszerű volta miatt szükséges, hogy az azzal kapcsolatos többi igehelyet is figyelembe vegyük. Az első parancsolat – Ne legyenek idegen isteneid énelőttem! – első pillantásra csupán más vallások isteneinek tiszteletét tiltja. Azonban ha elolvassuk Lót vagy Bálám történetét, netalán Pál apostol szavait az Újszövetségben (Kol 3,5 1Tim 6,9-10), világossá válik, hogy a pénz szeretete is egy a bálványaink közül. Ha valami tehát homályos egy parancsolatban, hívd segítségül a Biblia más részeit! Használj konkordanciát vagy tárgymutatós Bibliát, és elmélkedj a különböző igeverseken, hogy megtaláld a parancsolatok értelmét!

3. A Tízparancsolat kiterjed bensőnkre és külső tetteinkre is. Harmadszor, a Tízparancsolat vonatkozik külső tetteinkre és belső gondolatainkra, indulatainkra ugyanúgy. Ebben a Tízparancsolat teljesen különbözik jogrendszerünktől. Az emberi törvények csupán a külső tetteket és az azok alapján lemérhető szándékot (pl. balesetnél a cserbenhagyás) ítélik meg, de a szívre nem terjednek ki – ez persze érthető, hiszen ki látna bele más ember szívébe? Azonban a Tízparancsolat Isten törvénye, Isten pedig a szívek vizsgálója. „Mert az Úr nem azt nézi, a mit az ember; mert az ember azt nézi, a mi szeme előtt van, de az Úr azt nézi, mi a szívben van” (1Sám 16,7b)

Ezt az alapelvet a Tízparancsolatban is megtaláljuk, hiszen a tízedik nyíltan kimondja: „Ne kívánd!” De a Tízparancsolatnak a szívet megítélő voltát legvilágosabban Jézus mutatja be számunkra a Hegyi Beszédben.

„21Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne ölj, mert aki öl, méltó az ítéletre. 22Én pedig azt mondom néktek, hogy mindaz, aki haragszik az ő atyjafiára ok nélkül, méltó az ítéletre: aki pedig azt mondja az ő atyjafiának: Ráka, méltó a főtörvényszékre: aki pedig ezt mondja: Bolond, méltó a gyehenna tüzére. … 27Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne paráználkodj! 28Én pedig azt mondom néktek, hogy valaki asszonyra tekint gonosz kívánságnak okáért, immár paráználkodott azzal az ő szívében.” (Mt 5,21-22.27-28)

Ám tévedés lenne azt mondani, hogy a törvény csupán a belső dolgokat szabályozza. Isten nem csupán tiszta szívből fakadó cselekedetet vár el, hanem tiszta szívből fakadó helyes cselekedetet. Isten szemében bűn az is, ha a több pénz reményében dolgozunk az Úr napján, és az is, ha valamelyik családtagunknak kívánunk ugyan segíteni, de szintén munkával töltjük a nyugalom napját.

Vagyis a törvény teljes, külső és belső engedelmességet kíván meg. Mindez szembesít minket a Törvény mércéjével. És e mérce mellett eltörpül a magyar Btk. Bár nem hiszem, hogy van ember, aki sose vétett volna Büntető törvénykönyvünk egyetlen passzusa ellen, a Tízparancsolat ennél is mélyebbre megy. Indulataidat állítja pellengére, gondolataidat ítéli meg. Isten előtt nyilvánvaló a mosolygó szájjal, de háborgó szívvel mondott „Szívesen”. Őt nem csapod be azzal, hogy büszke gondolataidat az álszerénység köpenyébe bújtatod. Előtte nem állnak meg a logikusnak tűnő kifogásaid, hogy miért hagytad el csendességed, vagy miért szalasztottad el a bizonyságtétel lehetőségét. Éppen ezért, ha választhatnál, hogy tízezer emberi parancsolat alapján ítéltessél meg, vagy a Tízparancsolat alapján – biztosan az előbbit kellene választanod. De ilyen választási lehetőséged nincs. A Tízparancsolat az, amely megítéli életedet az utolsó napon.

4. Az egyes parancsolatok mindig bűn-csoportokra vonatkoznak. Ha átlapozzuk Mózes könyveit, látjuk, hogy a Tízparancsolatot sok szabály és pontos rendelkezés követi, amelyek kifejtik és alkalmazzák a Tízparancsolat törvényeit. Vagyis a Tízparancsolatra ne úgy gondoljunk, mint tízre Isten törvényei közül, hanem inkább, mint egyfajta alkotmányra, amely magában foglalja a legalapvetőbb jogokat és kötelességeket, és amelyre azután a többi törvény is ráépül – ezért szokták az alkotmányt alaptörvénynek hívni. A Tízparancsolat ilyen alaptörvény – pontosan ezért szerepel a szövetségi feltételek elején – megadja az Istentől származó alapelveket, amelyre a többi 601 törvény ráépülhet. (Sőt, maga a Tízparancsolat is egy kifejtés – a szeretet parancsolatának bővebb elmondása.) Éppen ezért nem várható el, hogy a Tízparancsolat teljességében kifejtse Isten rendelkezéseit, hanem a fő alapelvet adják meg azok számára.

Továbbá a Tízparancsolat egy fontos dologban különbözik a modern törvényektől. Modern társadalmunkban a jogrendszer törekszik minden részletre kiterjedően szabályozni a dolgokat, ami miatt törvénytáraink sok ezer oldalra rúgnak. E keretek között a fontos vezérlőelv az, hogy mindent szabad, ami nincs megtiltva vagy szabályozva. Mindezek miatt a vádlottak védekezésében a „kiskapuk” keresése kerül előtérbe – az ügyvédek úgy törekszenek felmenteni védencüket, hogy megmutatják, az általuk elkövetett dolgok nem voltak kifejezetten megtiltva, vagy más törvények lehetőséget adtak arra a tettre. Így sokszor elérik a felmentést annak ellenére, hogy egy külső szemlélő számára nyilvánvaló, hogy az a tett megszegte a törvényt. Példának hozhatjuk az elhíresült esetet, miszerint valaki azért perelte be az egyik mikrohullámú sütőt gyártó céget, mert a használati utasításban nem volt feltüntetve, hogy macskát nem lehet a mikróban szárítani. Bár valószínűleg az eset nem történt meg, mindenesetre a per kimeneteléről azt tartják, hogy az illető megnyerte az ügyet – és ez elárul valamit mai jogrendszerünkről is.

Az ókori társadalom jogrendszere azonban nem így működött. Az ókori törvények paradigmatikusak, azaz alapelvszerűek voltak. Ez azt jelenti, hogy a törvények példát adtak a megkívánt és tiltott viselkedésre, de nem törekedtek a teljes körű szabályozásra. Az ókori bíráktól és emberektől elvárták azt, hogy az adott példákból következtessenek a mögöttes alapelvre, és ebből ítéljék meg, hogy más helyzetekben mi az elvárt vagy megtiltott magatartás. Hogy egy példát hozzak: a 2Móz 22,1 azt mondja: „Ha valaki ökröt vagy bárányt lop, és eladja azt, öt barmot fizessen egy ökörért, és négy juhot egy bárányért.” Ha valaki e törvény alapján arra hivatkozott volna, hogy „Én kecskét loptam, és nem ökröt vagy bárányt, tehát nem követtem el bűnt.”, az ezzel a kijelentésével nemcsak a bírók bölcsességét vonta kétségbe, hanem magát is nevetségessé tette – hiszen a törvény mögött álló alapelv egyértelműen az: ne lopj, és ha loptál, fizess nagy kártérítést!

Amikor tehát az ószövetségi törvényeket nézzük, észben kell tartanunk, hogy ne a nem szabályozott kiskapukat keressük a törvényben, hanem a mögöttes alapelvet nézzük. Mindebben az ókori törvények nagyobb felelősséget helyeztek az emberre: elvárták, hogy gondolkozzon és alkalmazza a törvényeket a személyes életére. Mindemellett e rendszerben fontosak voltak a jó bírók, akik Istentől kapott bölcsességgel a törvény értelme szerint tudtak ítélni az adott helyzetben.

Ebből tehát az következik, hogy amikor a Tízparancsolatot, vagy a törvény más részeit vizsgáljuk, mindig a mögöttes alapelvet igyekezzünk keresni. Miről szól a „ne ölj!”? A mögöttes alapelv nem más, mint az élet védelme és támogatása. Így ez megtiltja nemcsak a szószerinti gyilkosságot, hanem a verekedést, testi sértést vagy a gondatlanságot is. Hasonlóan elítéli egészségünk elhanyagolását, vagy egészségre káros szokások folytatását. De az élet védelmének alapelve kiterjed a lelki dolgokra is: Isten ebben a parancsban megtiltja a lelki bántalmazást és mindazt, ami minket a másnak való károkozásra indíthat. Nemcsak a haragot, hanem az indulatos szavakat, mások hergelését vagy éppen a durva (számítógépes) játékokkal való időtöltést is.

Hadd emeljek ki ebből még egy alkalmazást. Egy-egy bűncsoport közül a Tízparancsolat általában a legsúlyosabbat emeli ki és tiltja meg – Ne ölj! Ne lopj! –, de ez nem azt jelenti, hogy a kevésbé súlyos bűnös megengedettek lennének! Sőt, figyelnünk kell a „kisebb” bűnökre, hiszen ezek lépcsője visz el a komolyabb bukásokhoz. A férj fejében megtűrt tisztátalan gondolatok nem egyszer vezettek már házasságtöréshez. Mindez pedig felhívja a figyelmeteket kedves budapesti gyülekezet, nemcsak arra, hogy igyekezzetek Isten törvényéről minél részletesebben gondolkodni, hanem arra is, hogy vegyétek komolyan életetek még „ártatlannak” látszó bűneit! Hogyan? Úgy, hogy tartsátok szem előtt azt a nagyobb bűnt és romlást, amelyek felé ezek vihetnek!

5. A Tízparancsolat követel és tilt is egyszerre. Ha végigfutunk a Tízparancsolaton, látjuk, hogy felváltva tartalmaz tiltó és megkövetelő parancsokat: „Ne ölj!” és „Tiszteld apádat és anyádat!” Mindez arra mutat, hogy a törvény egyaránt előírja azt, hogy mit kell és mit nem szabad tennünk. Vagyis az ötödik alapelvünk az, hogy minden parancsnak van egy másik oldala is: mindegyik elítél egy bűncsoportot, de ezzel egyidőben mindegyik megkövetel egy másik viselkedés-kategóriát. Nagyon világosan bemutatja ezt Pál apostol az efézusi levélben:

„Aki lopni szokott, többé ne lopjon, hanem inkább dolgozzék, és saját keze munkájával szerezze meg a javakat, hogy legyen mit adnia a szűkölködőknek.” (Ef 4,28 új fordítás)

A nyolcadik parancsolat nemcsak a bolti lopást, vagy más hírnevének megrablását tiltja. Hanem ezzel egyidejűleg megköveteli a lopás ellentétét: a szorgos munkát és annak gyümölcseiből fakadó adakozást. Ehhez hasonlóan a „Ne paráználkodj!” nemcsak a házasságtörést vagy a tisztátalan illúziókat ítéli el, hanem ezzel egyidejűleg megköveteli a férjektől, hogy teljes szerető gondoskodásukkal vegyék körül feleségüket. Mindez legalább kétszer olyan nehézzé teszi a parancsolatok megtartását, mint elsőre gondolnánk!

6. A Tízparancsolat során felebarátomra is tekintettel kell lennem. Végül pedig a Tízparancsolat értelmezésének utolsó, hatodik alapelvét úgy fogalmazhatjuk meg, hogy a Tízparancsolatban Isten arra is felszólít minket, hogy ne csak magunk, hanem testvéreink életében is törekedjünk a parancsolatok betartására. Káin kérdése, amelyet feltett Istennek testvére megölése után – „avagy őrizője vagyok-e az én atyámfiának?” – végigvonul az egész Biblián, és a határozott válasz erre az: igen! Őrizői vagyunk egymásnak, és jaj nekünk, ha ennek nem felelünk meg.

Talán azt kérdezed: rendben, de hogyan lehet őrizője testvéremnek? Hadd adjak erre három módot – negatív és pozitív módon egyaránt megfogalmazva.

Ne bátorítsd bűnre a másikat és ne érts vele egyet bűnös dologban! Talán azt gondoljuk, hogy mi ilyet úgyse teszünk. Mégis, a Bibliában azt látjuk, hogy még Isten nagy emberei is elbuktak ilyen dolgokban. Áron a Sínai-hegynél maga javasolta az aranyborjú készítését. Vagy az Újszövetségben Anániás és Safira egymást támogatták a hazugságban. Kedves budapesti gyülekezet, óvakodjatok, hogy egymással való kapcsolatotokban ne támogassátok a titkolózást, tiszteletlenséget, mások kibeszélést – mert ezek által mind „segíthetitek” egymást előre a bűn kemény útján.

Mit tegyél helyette? Ne a bűnre, hanem a jócselekedetre intsd testvéredet! „Ügyeljünk egymásra, a szeretetre és jó cselekedetekre való felbuzdulás végett” – írja a Zsidó 10,24. Vagyis törekedjünk egymás épülésére. Ha észrevesszük, hogy testvérünk bűn felé hajlana, ne csak figyelmeztessük erre, hanem bátorítsuk a helyette követendő jó dologra! Talán egy feleségnek problémája van a férjével, és ahelyett, hogy ezt neki mondaná, egyik barátnőjével beszéli ki az ügyet. A barátnő akkor jár el Istennek tetszőn, ha ebben a feleséget nemcsak leállítja, hanem bátorítja a férjével való őszinte beszédre.

Akadályozd meg a bűnt! Ez egy alattomosabb formája a bűn támogatásának. Nem kell ugyanis szót emelni a bűn mellett ahhoz, hogy a másikat megerősítsük a bűnös dolgában. Elég, ha nem használjuk ki az alkalmat az intésre. Talán lelki lazaságot figyeltél meg testvérednél, és nem szóltál semmit. Vagy szülőként nem fegyelmezted gyermeked engedetlenségét vagy tiszteletlenségét. Mindkét esetben elbuktál abban, hogy a bűnt megakadályozd, így nem őrizted testvéredet.

Mit tehetsz ilyen helyzetben? Az Ige egyértelműen fogalmaz: „Atyámfiai, még ha előfogja is az embert valami bűn, ti lelkiek, igazítsátok útba az olyant szelídségnek lelkével, ügyelvén magadra, hogy meg ne kísértessél te magad is.” (Gal 6,1) Minden szó fontos a fenti igében. „Ha előfogja az embert valami bűn…” – azaz valóban legyen világos, hogy bűnről van szó, és nem csak arról, hogy a másik nem úgy cselekszik, ahogy elvárnád. „…igazítsátok útba” - azaz késznek kell lenni helyreigazítani őt „szelídségnek lelkével” – azaz határozottan, de nem durván, hanem szeretettel és tapintattal. Mindehhez pedig kegyelemre és a Lélek támogatására van szükség, hiszen csak így lehettek „lelkiek”, akik a tévelygőt a téves irányból a helyes felé terelitek.

Ne járj rossz példával elöl! Egy még álcázottabb formája a másik bűnben való segítésének az, ha magad is rossz példát mutatsz. Ábrahám félt, hogy Sára miatt megölik, ezért összebeszélt vele, hogy hazudják az idegen földön azt, hogy ők csupán testvérek. Kétszer is elbukott ebben Ábrahám, kétszer is baja támadt belőle. Ám a bűn hatása nem állt meg ennyiben. Évtizedekkel később a fia, Izsák ugyanezt a bűnös taktikát alkalmazta feleségével – apja nyomdokain ő is a bűnbe lépett.

Mindez nagy felelősséget varr a lelki vagy munkahelyi vezetők, a szülők, vagy olyanok nyakába, akiket Isten olyan környezetbe helyezett, ahol sok ember szeme előtt mozognak és sok mindenkivel érintkeznek. Kedves testvérem, emlékezz, őrizője vagy a te testvérednek. Nem mellékes, hogy mit tanul tőled életeden keresztül. Nem mindegy, hogy életedet látva talán megbotránkozik, vagy követ téged is a bűnben. Kérd Isten Szentlelkét, hogy világosítsa meg nyilvános bűneidet, és kérd házastársadat, barátodat, testvéredet, hogy mutasson rá rossz példamutatásodra! Törekedj változni – nem csak magadért, hanem testvéreidért is!

Ezek az alapelvek talán jobban lefestették előtted Isten szent törvényét. Lehet, hogy volt eddig egy képed a Tízparancsolatról, ám most megértetted, hogy az nem csupán egy bűnre, hanem bűnök nagy halmazaira vonatkozik. Talán még világosabbá vált, hogy nem csupán tiltanak a törvények, hanem egyúttal helyes magatartást is követelnek tőled. Talán jobban eszedbe vésődött, hogy gondolataidat, indulataidat ugyanúgy megítéli Isten, mint tetteidet. Talán rád nehezedett az, hogy nemcsak magadért, hanem a körülötted élők Istent tisztelő életéért is felelősséggel tartozol. A törvény ezeken keresztül talán súlyosabb a szemedben. Nem csupán pár tíz szóból álló parancsolat, hanem vaskos kötetekre rúgó törvénykönyv. És talán ezeknek súlya lenyom, és megterhel. És talán azt kérdezed: nem kerül túl előtérbe a törvény, nem leszünk így törvénykezőek, hogy ennyi figyelmet szánunk neki? Pont, hogy nem. Újra emlékeztetlek: a törvény első funkciója az, hogy megláttassa veled nyomorodat – hogy megfeszülve sem tudsz megfelelni Isten törvényének. Sem akkor, ha most hallod először, de még akkor sem, ha már harminc éve keresztyén vagy. Ha a törvényt csak felszínesen értelmezzük, akkor túl alacsonyra tesszük a mércét, és így sokkal nagyobb lesz a kísértés, hogy azt valójában „át tudjuk ugrani”. Azonban a fenti alapelvek szerint látva a Tízparancsolatot, Isten tökéletes törvénye „befogja a szánkat” (Róm 3,19), és elnémít minket. És ugyan kínok között, de be kell vallanunk: Nem tudjuk megtartani!

Ezen a ponton a törvény elvisz minket Krisztushoz, és bemutatja nekünk Őt. Jézus Krisztus ugyanis képes volt Istennek ezt a „lehetetlen” törvényét betölteni. Ő nem hágott át soha egyet Isten parancsolatai közül – sem a tíz közül, sem a hozzá kapcsolódó törvény-csoportok közül. Ő mind a 613-at tökéletesen megtartotta. Lelkében nem volt dühös, emésztő harag, nem volt tisztátalan vágy, sem elégedetlenség helyzete iránt. Szavaiban soha nem találtatott másokkal csipkelődő, gúnyolódó megjegyzés, sem értelmetlen, üres beszéd. Ő soha rossz példával nem járt elöl. Soha nem szalasztott el egyetlen alkalmat, hogy felebarátját a jóra buzdítsa. Krisztus tökéletes volt. Te pedig csodálhatod Őt.

Így talán a megváltást is jobban értékeled. Meg kell értened, hogy Krisztusnak nem csupán egy-egy bűnből kellett téged megszabadítani, hanem bűnök millióiból, a romlottság fertőjéből – Ő pedig örömmel és önként megtette ezt! Az Atya pedig Jézus véréért kész Neked nemcsak megbocsátani, hanem Krisztus törvényt betöltő, tökéletes életét Neked ajándékozni – mintha te feleltél volna meg Isten összes parancsának tökéletesen! Nagyobb ez a kegy, mint amit remélhetnél – Isten azonban kész megajándékozni az örök élettel. Csak jönnöd kell – megutálva bűnös életedet, és Krisztus áldozatában bízva. Ekkor a Szentlélek kész új szívet adni Neked, amely majd a mennyben tökéletes lesz, és így meg fogod tudni tartani Isten tökéletes törvényét – felméred ennek nagyságát?

De mindehhez Krisztusra szorulsz: hogy új szívet adjon, és az új szívhez minden napra erőt, hogy a törvény által minden nap egyre teljesebben, egyre hálásabban tudd mennyei Atyádat dicsőíteni. Ámen.

HYPERLINK "http://math.freeblog.hu/tags/tízparancsolat/" http://math.freeblog.hu/tags/tízparancsolat/

Ugyanott.

A zsidó hagyomány összesen 613 törvényt számolt össze Mózes öt könyvében. Ebből kettő a Tízparancsolat Jézus által idézett összegzése: „Szeresd az Urat, a te Istenedet…” ill. „Szeresd felebarátodat, mint magadat.” Ez a két parancsolat a legtömörebb kifejtése a Törvénynek. Ezután következik a Tízparancsolat, majd a többi 601 törvény.

Éppen ezért helytelen a prédikáció elején idézett honlap szerzőjének megállapítása, miszerint a Tízparancsolat nem szab pontos határokat. Valóban nem úgy szabályozza a viselkedést, mint a mai jogrendszerünk, de éppen elegendő információt ad, hogy abból világos legyen minden helyzetben az Isten által elvárt magatartás.

PAGE   \* MERGEFORMAT 4