Hogyan töltötte be Krisztus a törvényt?

Hogyan töltötte be Krisztus a törvényt?\

Textus: Máté evangéliuma 5:17-18\

,,Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak
eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy
betöltsem. Mert bizony mondom nektek, míg az ég és a föld elmúlik, a
törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, amíg minden
be nem teljesedik."\

Az ókorban sok csata volt a görögök és a perzsák között. Az egyik
csata volt a maratoni, amely ütközetben a görögök győztek, és a
legenda szerint egy hírnök elfutott Athénba, hogy közölje Athén
polgáraival, hogy a görög hadsereg győzött. És annyira kimerült ez a
hírnök a harctól és a futástól, hogy mire Athénba ért, csak ennyit
tudott mondani: ,,Győztünk". Azért vagyok itt, hogy közöljem veletek
az örömhírt - ennél sokkal nagyobb örömhírt -, a legnagyobb örömhírt,
a legjobbat, ami az emberiség történelmében megtörtént valódi
eseményt: Győzött a mi Urunk Jézus Krisztus a Golgota hegyén. Győzött
a testté lett Ige. Isten, aki emberré lett. Egyedül. Senki nem volt
mellette. Győzött, mert betöltötte a törvényt. Erre keressük a
választ, erre a kérdésre keressük a választ a Szentírásból: Hogy
hogyan töltötte be Krisztus a törvényt? Ő ugyanis betöltötte a
törvényt, ez a győzelem, ez a valaha aratott legnagyobb diadal. Örök
érvényű diadal. Ezt egyedül Jézus Krisztus szerezte meg. Ebben neki
senki nem segített, és senki nem is tudott segíteni, mert mi
mindnyájan rabok voltunk, leigázottak, elveszettek, de Ő eljött.
Eljött a mennyből, az Atyától, önszántából, az Ő akaratából. Mert
szerette az Atyát és szeretett minket, s ezért eljött. Nem azért, hogy
eltörölje a törvényt és a prófétákat - mert némelyek azt gondolták az
akkori hallgatók közül, Izrael fiai közül, a farizeusok és írástudók
közül többen is azt gondolták, hogy Jézus azért jött, hogy eltörölje a
törvényt és a prófétákat -, hiszen azt mondja ebben a versben, hogy:
,,Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak
eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem hogy inkább
betöltsem." Jézus Krisztus betöltötte a törvényt. Hogyan töltötte be a
törvényt? Erre ad választ a költő a Golgotán című versében, amit most
idézek:\

Fején töviskorona, testén mély sebek,\

• Mintha itt látnám közel, magam előtt -
  Arcán fájdalom... s hogy véreznek a kezek,
  melyek fölemeltek annyi szenvedőt.
  Az ajka csendes. Nem hallani zokszavát,
  ha szól is: imája szárnyal az égbe
  azokért, kik készíték számára a fát
  s alatta állnak, Őt szidva, lenézve.
  És hiába akarom levenni szemem
  a keresztről, a szenvedő arcáról,
  visszatér ezerszer újra tekintetem,
  nem bir tovább menni a Golgotáról.
  Csak nézem... nézem Őt, az értem szenvedőt,
  a tövist, mely szent homlokát megtépte,
  vérző testét... s lehullok keresztje előtt:
  Oh Jézus, Jézus!... Mivé lettél Te?...\

Nemrég még ünnepelt ezernyi sokaság,
hódoltak néked, királynak neveztek,
utadat borítá illatos olajág
s most?... most a kövek véresre sebeztek.
Egyedül, elhagyatva, a kínkereszten,
kitől a kárhozott üdvét remélte,
ott csüng meggyötörten, vérző sebekben,
oh Jézus, Jézus!... Mivé lettél Te?\

A bűntől űzött lélek keresztednél áll,
üdvösségét Veled vesztettnek véli,
A Te halálod örök gyötrelmévé vál,
te meghalsz... ki hoz szabadulást néki?
Ki nyitja meg most már néki az eget?
Ki viszi vissza az Atya keblébe?
S midőn sírjánál az enyészettől remeg,
égi fényt ki hint komor halál-éjbe?\

Bűnteher nyomja a rabjává lett lelket,
bár magasba szárnyalni úgy szeretne,
de ki oldja fel? Szabadulást hol lelhet?
Üdvét felfeszítették kínos keresztre.
...Állok én is keresztednél, a Golgotán,
üdvömet keresem én, a kárhozott,
ki enyhíthet, óh, lelkem gyötrő nyomorán,
hol talál édes kegyelmet az átkozott?\

Hogy hull a vére... És oh!... jóságos szeme
folyton reám néz, perzsel és éget,
felém tárul átszegzett vércseppes keze
s szívemet tépi tengernyi bűn, vétek!
De ah, ajka nyílik, boldog szó cseng felém,
öröm tölti szívem, bús kereszt alatt:
,,A kínhalált, gyötrelmet érted szenvedém,
hogy te üdvözülhess, hogy megváltsalak.\

Testem érted függ gyötrelmes kereszten,
csupa seb... nézd, hogy hull a vérem,
érted, teérted, hogy lelked el ne vesszen,
s megtört szívednek gyógybalzsamul légyen.
Szenvedek kínhalált, teérted, üdvödért
életem adtam, nem kérdve: te mit adsz,
váltságot szereztem tengernyi bűnödért,
Megváltód vagyok... a tied!... jösz?... elfogadsz?"\

...Fején töviskora, testén mély sebek.\

• Mintha itt látnám közel, magam előtt -
  Arcán fájdalom... s hogy véreznek a kezek,
  melyek fölemeltek annyi szenvedőt.
  S én nézem Őt, mint függ értem kínkereszten,
  szívembe égi fény sugárzik róla
  s csak sírok, suttogok boldog-önfeledten:
  ,,Jézusom!... üdvöm... lelkem Megváltója!..."\

Így töltötte be a törvényt elsősorban, legfőképpen. A
kereszthalálával. Ezért ünnepeljük Őt. Ünnep van ma számunkra, és nem
csak ma, hanem Isten hívő népe számára minden nap ünnep. Füle Lajos
ezt írja Ünnep van című versében:\

Ünnep van... Lehet-e
számunkra nagyobb ünnep?
Ki rajtam könyörült,
rajtad is könyörülhet.
Jöjj fel nagypénteken
velem a Golgotára,
hol meghalt érted is
az Úr... csak ŐT csodáld ma!\

Mindkét költő erre biztat, buzdít minket, hogy Őt nézzük, hogy Őt
csodáljuk, Őt imádjuk, mert Ő méltó rá, a győztes Király, az Uraknak
Ura, a Messiás, a Világ Üdvözítője győzött. Hogy töltötte be a
törvényt? Ott vannak a ceremoniális törvények, az Ószövetségben,
amiket Isten adott Ószövetségi népének. Ezeket a törvényeket Jézus
Krisztus a kereszthalálával beteljesítette. Ő mondja itt nekünk, hogy:
,,Azért jöttem, hogy betöltsem" - Nem azért, hogy eltörölje, hanem
hogy betöltse. Nem csak mondta és ígérte, hogy betölti, be is
teljesítette, amit ígért a Golgotán elsősorban, a kereszthalálával. Az
Ószövetség szertartásrendjét, a papságot és az áldozatokat, az összest
beteljesítette. Erről ír a Zsidókhoz írt levél szerzője igen hosszasan\

• Pl. a 9. versben: ,,Annaokáért voltak ugyan az első szövetségnek is
  istentiszteleti rendtartásai, mint szintén világi szenthelye. Mert
  sátor építtetett, az első, amelyben volt a gyertyatartó és az asztal,
  és a kenyerek felrakása. Ezt nevezték szent helynek. A második
  kárpiton túl pedig az a sátor, amelyet neveztek Szentnek Szentjének,
  amelyben volt az arany füstölőoltár és a szövetség ládája beborítva
  mindenfelől arannyal, ebben a mannás aranykorsó és Áron kihajtott
  vesszeje, meg a szövetség táblái. Felette pedig a dicsőség Kérubjai
  pedig beárnyékolva a fedelet, amikről pedig most nem szükséges külön
  szólani. Ezek pedig ekképpen lévén elrendezve, az első sátorba ugyan
  mindenkor bejárnak a papok az Istentisztelet elvégzésére, a másodikba
  azonban egy-egy évben egyszer csak maga a főpap vérrel, amelyet
  magáért és a nép bűneiért áldoz. Azt jelentvén ki ezzel a Szentlélek,
  hogy még nem nyílt meg a szentély útja, fennállva még az első sátor,
  ami példázat a jelenkori időre, amikor áldoznak oly ajándékokkal és
  áldozatokkal, melyek nem képesek lelkiismeret szerint tökéletessé
  tenni a szolgálattevőt." Csak Krisztus áldozata képes. És az ároni
  papok tökéletlen papok voltak, bűnös emberek, de mikor eljött a
  valóság, s a valóság az igazság Jézus Krisztus, Ő az örökkévaló, a
  Melkisédek rendje szerinti főpap, a mi Főpapunk, a tökéletes Főpap,
  aki nem kellett a bűneiért áldozatot bemutasson, de magát bemutatta
  áldozatként a népe bűneiért a keresztfán, és ezzel megváltott minket
  bűneinkből. Továbbá ezt írja: ,,Csakis ételekkel meg italokkal és
  különböző mosakodásokkal, melyek testi rendszabályok, a megjobbulás
  idejéig kötelezők. Krisztus pedig megjelenvén, mint a jövendő javaknak
  főpapja, a nagyobb és tökéletesebb, nem kézzel csinált, azaz nem e
  világból való sátoron keresztül, és nem bakok és tulkok vére által,
  hanem az Ő tulajdon vére által ment be egyszer s mindenkorra a
  szentélybe örök váltságot szerezve. Mert ha a bakoknak és a bikáknak a
  vére, és a tehén hamva a tisztátalanokra hintve megszentel a testnek
  tisztaságára [Ezek csak a testnek tisztaságára szentelték meg...
  figyelitek?] Mennyivel inkább Krisztusnak a vére, aki örökkévaló Lélek
  által önmagát áldozta fel ártatlanul Istennek?" Ártatlanul. Nem
  vétkezett. Másképp nem tudta volna betölteni a törvényt, de így igen,
  hogy nem vétkezett. Csodálatos. Elképesztő. Egyedülálló. Ilyent senki
  soha nem tett. Ez egyedül Rá jellemző. Ártatlanul, Istennek áldozta
  fel önmagát miérettünk. ,,Megtisztítja a ti lelkiismereteteket". Hát
  erre van szükségünk. Igen, szüksége van a népnek, az emberiségnek a
  koronavírus járvánnyal szemben védőoltásokra, és sokan úgy gondolják,
  hogy ez a legfontosabb - megmenekülni a koronavírustól, ellenállóvá
  válni vele szemben, nehogy meghaljak. Igen, de mi lesz a bűnnel, ami
  benned van? A bűn leprájával, lelked leprájával, ami százszorta,
  ezerszerte félelmetesebb a koronavírusnál? Mert az csak a testünket
  tudja elpusztítani, de a bűn a lelket is elpusztítja. Ha bűnben halok
  meg, és haltok meg, ha Jézus Krisztus vére nem tisztítja meg a
  lelkiismeretünket kegyelméből... Ha nem tisztul az meg a Jézus
  Krisztusban való hit által...
  Addig nem tudunk szolgálni az élő Istennek, addig csak képmutatás az
  egész és hiábavalóság... De az az igazi szolgálat, az Istennek tetsző
  szolgálat, amikor először megtisztítja Jézus Krisztus a
  lelkiismeretemet az Ő drága, szent vérével. Amikor hit által magamhoz
  veszem a testét és a vérét. Elhiszem, hogy ezért, értem töretett meg
  és ontatott ki, és ezért ,,új szövetségnek közbenjárója Ő, hogy
  meghalván az első szövetségbeli bűnök váltságáért, a hivatottak
  elnyerjék az örökkévaló örökségnek ígéretét". Dicsőség legyen Istennek
  az Ő ígéretéért, és hogy ezt kegyelméből beteljesítette és beteljesíti
  a mi életünkben! És a 10. versben ezt írja: ,,Minthogy a törvényben a
  jövendő jóknak árnyéka...". Ezek árnyékok voltak, az egész. Az ároni
  papság, a sátor, a templom, az a sok állatáldozat, az eszközök a
  sátorban és a templomban. Ezek mind a jövendő jóknak árnyékai voltak
  csupán, képmásai. Azt mondja az író: ,,Minthogy a törvényben a jövendő
  jóknak árnyéka, nem maga a dolgok képe van meg, ennélfogva azokkal az
  áldozatokkal, melyeket esztendőnként szüntelenül visznek, soha sem
  képes tökéletességre juttatni az oda járulókat." Tökéletessé nem tudja
  tenni, márpedig nekünk erre van szükségünk, hogy valami vagy valaki
  tökéletesekké tegyen minket, mivel az Isten tökéletes, és csak a
  tökéletes ember lakhat, élhet együtt a tökéletes Istennel. Isten csak
  azzal vállal közösséget - a tökéletes emberrel. Továbbá ezt írja:
  ,,Különben megszűnt volna az áldozat, mivelhogy az egyszer megtisztult
  áldozók többé semminemű bűntudattal nem bírtak volna." De látjátok, a
  bűntudatukat nem tudták az állatok vérei eltörölni. ,,De azok
  esztendőnként bűnre emlékeztetnek, mert lehetetlen, hogy a bikák és
  bakok vére eltörölje a bűnöket." Világos beszéd. Egyértelmű -
  lehetetlen, hogy eltörölje, márpedig erre van a legnagyobb szükségünk,
  hogy valami eltörölje a bűneinket, hogy legyünk tiszták és igazak
  Isten előtt. Hiszen nekünk Istenre van szükségünk, hogy imádjuk Őt. De
  ahhoz, hogy imádni tudjuk Őt és szolgálni, ahhoz először valami el
  kell törölje a bűneinket. És csak egy valami van, ami képes erre, de
  áldott legyen Isten, hogy van, hogy van gyógyszer, a menny gyógyszere,
  aki Jézus Krisztus, az Ő személye, az Ő áldozata. Ez Isten ajándéka,
  Isten gyógyszere számunkra, halálos betegek, bűnösök számára. Ő
  Krisztus adta nekünk oda, a keresztre, és Ő az egyetlen, tökéletes
  megoldása Istennek számunkra, a mi bűneinkre. Így ezekre a
  ceremóniákra már nincs szükség, ezek árnyak voltak, de most eljött a
  valóság, és Jézus beteljesítette azt, amit azok nem tudtak. Jézus
  elvégezte. ,,Azért a világba való bejövetelekor így szól: Áldozatokat
  és ajándékokat nem akartál, de testet alkottál nekem. Égő és bűnért
  való áldozatokat nem kedveltél. Akkor mondtam: Íme, itt vagyok, a
  könyv fejezetében írva vagyon rólam, hogy cselekedjem, Ó Isten, a Te
  akaratodat. Fentebb mondván, hogy áldozatot és ajándékot és égő,
  melyek bűnért való áldozatokat nem akartál, sem nem kedveltél,
  amelyeket a törvény szerint visznek. Ekkor ezt mondotta: Íme, itt
  vagyok, hogy cselekedjem a Te akaratodat. Eltörli az elsőt, hogy
  meghagyja a másodikat. Amely akarattal szenteltettünk meg egyszer s
  mindenkorra a Jézus Krisztus testének megáldozása által. És minden pap
  naponként szolgálatban áll, és gyakorta viszi ugyanazokat az
  áldozatokat, melyek soha nem képesek eltörölni a bűnöket. Ő azonban
  egy áldozattal áldozván a bűnökért, mindörökre ült az Istennek
  jobbjára, várván immár míg lábainak zsámolyául vettetnek az Ő
  ellenségei, mert egyetlenegy áldozatával örökre tökéletesekké tette a
  megszentelteket." Dicsőség Istennek! Aki ezt hiszi, aki hiszi, hogy
  Jézus megtette helyette és érette a keresztfán [meghalt, elszenvedte
  az ő bűneiért járó büntetést, ami a bűnöst kellett volna érjen,
  engemet és titeket], az Isten előtt már most tökéletes, Jézus Krisztus
  Isten tökéleteseknek lát bennünket. Ekkor Isten nem lát bűnt bennünk.
  Mert nincs. Ha hiszed Krisztus áldozatát, nincs bűnöd Isten előtt.
  Mert a bűneid Jézusra átkerültek, Isten áthelyezte a bűneidet
  Krisztusra, és rajta keresztül egyszer s mindenkorra leszámolt a
  bűneinkkel. És ha átkerültek Jézusra, az azt jelenti, hogy nincsenek
  rajtam. Vagy rajtam, vagy Jézuson vannak a bűneim. Kin vannak a
  bűneid? Elfogadtad-e hit által Jézus kereszthalálát? Nem magáért halt
  meg. Magáért nem kellett meghaljon, mivel Ő tökéletes Isten és
  tökéletes ember. De Ő jött, hogy minket megszabadítson a bűn, a Sátán
  hatalmából, Isten haragjától, a törvény átkától. És ezzel át is térek
  a második pontra.\

2. Jézus Krisztus azt mondja a mindenkori népének, hogy: ,,Ne
   gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére."
   A prófétákról most nem beszélek, hanem az első kifejezésről. ,,A
   törvényt betöltsem..." - A kereszthalálával beteljesítette a
   ceremoniális törvényeket és az erkölcsi törvényt is. A törvény
   kifejezés alatt tehát az erkölcsi törvényt is értenünk kell. Ezt is
   magában foglalja. Mert Isten adta ezt Izrael népének, és nemcsak
   Izrael népének, hanem nekünk is adta a Tízparancsolatot, az erkölcsi
   törvényt. Pál apostol a Galáciabeliekhez írott levelében, a 3.
   részben, ezt írja a 10. versben: ,,Mert akik törvény cselekedeteiből
   vannak, átok alatt vannak. Minthogy meg van írva: Átkozott minden, aki
   meg nem marad mindazokban, amik megirattak a törvény könyvében, hogy
   azokat cselekedje." És a 13. vers: ,,Krisztus váltott meg minket a
   törvény átkától, átokká lévén érettünk. Mert meg van írva: Átkozott
   minden, aki fán függ." És a Római levél 3. fejezetében, a 23. versben
   az apostol ezt írja: ,,Mert mindnyájan vétkeztek, és szűkölködnek az
   Isten dicsősége nélkül." Tehát az a szomorú dolog történt, az a nagy
   baj velünk, hogy nem tudtuk és nem tudjuk megtartani, beteljesíteni
   Isten erkölcsi törvényét. Még ha valaki a legjobb szándékkal is
   igyekszik erre, össze is szedi minden erejét, és elhatározza, hogy ő
   most Istennek tetsző életet akar élni, és az Ő törvénye szerint akar
   élni, akkor sem sikerülhet neki, hogy tökéletesen teljesítse Isten
   erkölcsi törvénye. Mert arról van szó, testvérek, hogy amikor Isten az
   erkölcsi törvényt adta Izrael népének - ami végül is az egész világnak
   adatott -, akkor Isten azt követelte meg, hogy tökéletesen teljesítsük
   minden pontját. Tehát ha valaki a törvény által akarna üdvözülni,
   akkor az csak úgy üdvözülhetne, ha születésétől fogva egészen halálig,
   gondolatban, szóban és cselekedetben sem vétkezik. Vagyis Isten
   törvénye szerint él. Tehát soha egy rossz gondolat nem fordul meg a
   fejében. Soha egy rossz szó nem jön ki szájából, és soha egy rossz
   dolgot nem cselekszik. Van ilyen ember? Ismertek ilyen embert? Mi azok
   vagyunk? És nem vagyok az. Te az vagy? Képes vagy? Nem. Messze állunk
   a tökéletességtől. Egy valaki van, és úgy gondolom... elsősorban ezért
   csodálom Jézust, mert Jézus Krisztus az. Hát nem ezért csodálatos
   leginkább? Ez azért nagy dolog - ha belegondolunk -, hogy soha egy
   rosszat nem gondolt. Soha. Felfoghatatlan ez számunkra. Soha egy rossz
   szó a szájából ki nem jött. Soha egyetlen rossz dolgot sem
   cselekedett. Tökéletesen élt. Jézus csodálatos. Jézus egyedülálló.
   Jézus Krisztusra van szükségünk, mert mi átkot vontunk magunkra. Isten
   haragját vontuk magunkra. Az erkölcsi törvény azt követeli, hogy
   legyen megfizetve a bűn. A bűnt meg kell fizetni. A törvényszegést meg
   kell fizetni. És halállal kell megfizetni. Ez a törvény követelménye.
   Jézus Krisztus így is betöltötte a törvényt, hogy Ő kifizette a
   büntetést, bűneink büntetését. Tehát az Ő életével, az Ő vérével
   fizetett a Golgota keresztjén, mert senki más nem tudta ezt megtenni,
   senki más nem tudta kifizetni. Ő pedig kifizette. Átokká lett értünk,
   mert keresztfán függött. És magára vette az átkot, hogy mi rajta
   keresztül Isten áldását kapjuk. Hogy ne átok alatt éljünk, hanem Isten
   áldása alatt éljünk Krisztuson keresztül. Mert Isten minden áldását
   Krisztuson keresztül kapjuk. Mert Ő szerezte meg Isten áldását
   számunkra, többek között az egyik legnagyobbat, bűneink bocsánatát,
   amire feltétlenül szükségünk van.
   Másodszor, az erkölcsi törvény azt is megkövetelte, hogy a bűnös, aki
   a törvényt megszegi, az legyen elválasztva Istentől. És Ézsaiás kitér
   erre a fájdalmas tényre. Azt mondja a népnek az 59. rész 2. versében:
   ,,Hanem a ti vétkeitek választanak el titeket Istenetektől, és
   bűneitek fedezték el orcáját ti előttetek, hogy meg nem hallgatott." A
   keresztfán az Úr Jézus Krisztus magára vette a mi bűneinket, akik
   hiszünk az Ő helyettes engesztelő áldozatában. És akkor egyszerre csak
   besötétült az ég, három óráig sötétség volt. Ez jelképezte a külső
   sötétsége Krisztus számára, mert akkor volt a legnagyobb gyötrelme
   Krisztusnak. Mert kitört belőle az a kiáltás lelke mélyéről: ,,Én
   Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?". Ennél borzalmasabb
   dolog nincs, ez a legfélelmetesebb, legrosszabb, amikor Isten elhagy
   valakit. Ő pedig elhagyta az Ő egyszülött Fiát. Elhagyta, megvonta
   közelségét, szeretetét, jelenlétét Fiától. Egyedül, magányosan,
   emberektől, Istentől elhagyatva, és rajta a bűneink súlya, Isten
   haragjának a súlya. El kellett hagyja az Atyaisten. Ahogy a 22.
   Zsoltár mondja: ,,Miért hagytál el Istenem?". Mert az Isten szent, és
   látta a Fián a mi bűneinket, aki bűnné lett érettünk. A szent Isten
   pedig nem tűr meg bűnt, nem élhet együtt a bűnnel. Semmi nem lakhat
   vele, ami bűn, ami tisztátalanság. A Fián pedig ott voltak a bűneink.
   A kecskebak, ami a pusztában ki lett űzve a bűnökkel... Jézus
   Krisztust jelképezte, Jézusra mutatott a keresztfán, a szenvedő
   Messiásra, aki pusztában volt. Lelkileg sötétségben volt.
   Megtapasztalta lelkében a pokol sötétségét, mélységét és fájdalmát, az
   Istentől való elhagyatottságot, azt, amit mindazok meg fognak
   tapasztalni, akik a pokolba kerülnek, mert nem bíztak Jézus
   Krisztusban, mert nem fogadták el Jézus áldozatát. Micsoda félelem!
   Szörnyű dolog. De mekkora szeretet van a mi Urunk Jézus Krisztusban
   irántunk. Fel sem tudjuk fogni, testvérek. A legnagyobb része annak,
   ami ott történt a Golgota keresztjén rejtély, titok, de az
   nyilvánvaló, hogy nagy szeretet van Jézus Krisztusban az elveszett
   bűnösök iránt, népe iránt, akiket vérével megváltott. És magára vette
   Isten haragját, és elhordozta testében, lelkében, és meghalt.
   Megízlelte a halált, a fizikai halált, az Istentől való
   elhagyatottságot, a lelki halált, de Ő nem maradt a halálban, és az,
   hogy Ő tökéletes ember és Megváltó volt, és hogy az Ő halála tökéletes
   halál volt, és hogy Ő tökéletes életet élt, arra az egyik legnagyobb
   bizonyíték az, hogy Isten harmadnapon feltámasztotta a halottak közül.
   Istennek kedves volt az Ő Fia áldozata, amit értünk és helyettünk
   bemutatott a keresztfán. És ezáltal Jézus minket a pokoltól
   megszabadított, a kereszthalálával. Az Isten haragjától, Isten
   ítéletétől. Ezt nevezzük Jézus passzív engedelmességének, amivel
   betöltötte a törvényt. Szerintem ez a legfontosabb, de van még egy
   másik, ami szintén fontos. Jézusnak van egy aktív engedelmessége,
   amivel szintén betöltötte a törvényt. Ezt már említettem. Ő eleget
   tett a törvény minden követelményének, beteljesítette életében,
   születésétől fogva haláláig mindenben Isten akaratát cselekedte,
   mindenben a törvény szerint járt el - ez az Ő aktív engedelmessége.
   Mindenben mindvégig hű maradott Isten törvényéhez, amit Isten adott
   Mózes által a népnek, amit aztán a farizeusok a maguk emberi
   parancsolataival felduzzasztottak. Jézus viszont azt mondta az ő
   parancsolataikra, hogy nem azt kell követni, hanem Isten törvényét. És
   Jézus elmagyarázta, hogy mit is jelent Isten törvénye. Helyesen
   tanította Isten törvényét, és az Ő kereszthalálával, áldozatával
   érthetjük meg mi is, helyesen, a törvényt és élhetünk a törvény
   szerint, a Jézusban való hit által. Mert azáltal, hogy Jézus Krisztus
   tökéletes életet élt és tökéletes áldozatot mutatott be, Őérette
   kapjuk mi a Szentlelket, mi, akik hiszünk benne, akik az övéi vagyunk,
   Krisztus érdeméért. És a Szentlélek Isten által Jézus a törvény
   szerint tanít és vezet minket, hogy mi is egyre inkább Isten akarata
   szerint éljünk, és hogy a törvény beteljesüljön a mi életünkben is -
   Isten erkölcsi törvénye. Ezek nagy dolgok, és ez Isten hatalmas
   munkája a hívő emberben. Ezt Isten végzi el az Ő kegyelméből együtt
   munkálkodva a hívővel. És adott nekünk kegyelmi eszközöket, amelyekkel
   élnünk kell, és ezeket felhasználja Isten Lelke az életünkben, hogy
   átformáljon a mi Urunk Jézus Krisztus képére és hasonlatosságára. És
   ezeket Isten mind nekünk ajándékozza és tulajdonítja. Jézus Krisztus
   igazságát és tökéletességét, bűntelenségét, engedelmes életét nekünk
   számítja be. És ezek hit által lesznek a mieink. És így legyünk igazak
   Krisztusban Isten előtt.
   Egy pár alkalmazás: látnunk kell azt, hogy az egész Ószövetség, annak
   minden egyes része Istentől ihletett. És fontos az Ószövetség, mert
   Krisztusról és az evangéliumról tanít minket. Jézus nem azért jött,
   hogy eltörölje a törvényt és a prófétákat. Tisztelte az Ószövetséget,
   hirdette és megélte azt, az egész Ószövetséget beteljesítette, és arra
   hívja fel a figyelmünket, hogy becsülnünk és értékelnünk kell az
   Ószövetséget, éppúgy, mint az Újszövetséget, mert az is Isten
   tökéletes és tévedhetetlen Igéje. Az Ószövetségre szükségünk van
   ahhoz, hogy megértsük az Újszövetséget, az Újszövetségre pedig
   szükségünk van ahhoz, hogy megértsük az Ószövetséget. Isten törvénye
   kijelenti az evangéliumot nekünk, az pedig segít nekünk abban, hogy
   megértsük a törvényt. Minél jobban megértjük a törvényt, annál jobban
   megértjük Krisztus személyét és munkáját.
   Második alkalmazás: mivel Jézus azt mondja, hogy Ő nem törölte el a
   törvényt, ezért mi úgy kell tekintsük az egész Bibliát, mint
   kézikönyvünket a megszentelődésünkre vonatkozóan. Nem csak az
   Újszövetség, hanem az Ószövetség is Isten által adatott, azért, hogy
   odafigyeljünk, olvassuk, gondolkodjunk, elmélkedjünk rajta, ültessük
   gyakorlatba, hogy neki tetsző életet tudjunk élni.
   Harmadik alkalmazás: olvasva Isten Igéjét, a törvényt, az
   evangéliumot, látjuk azt, hogy Jézus Krisztus kibeszélhetetlen nagy
   szenvedéseken, megaláztatásokon, fájdalmon ment keresztül, és ez arra
   kell ösztönözzön bennünket, hogy még jobban elkötelezzük magunkat
   mellette, hogy még buzgóbban keressük Őt, hogy minden nap szánjuk oda
   magunkat neki. Ahogy Pál mondja a Római levél 12. fejezetében:
   ,,Szánjuk oda a mi testünket élő, szent és kedves áldozatul az
   Istennek, mint a mi okos istentiszteletünket.". Hogy minden eszközt,
   amit Isten adott nekünk - és a legfontosabb eszköz a Szentírás - arra
   használjuk, hogy mélyítsük és erősítsük az Istennel és a mi Urunkkal,
   Jézus Krisztussal való közösségünket, kapcsolatunkat. Jézus Krisztus
   áldozatát egyikünk sem érdemelte meg. Ezt kegyelemből tette,
   szeretetből tette, azért mert szeretett. De hogy miért szeretett? Ezt
   nem tudom, nem értem. De Ő szeretett és megtette. Az Atya dicsőségére
   és hogy megmentse a népet, akiket Isten neki adott, az örökkévaló
   szövetségben, mert így volt kedves az Istennek, hogy egy népet
   válasszon magának, a Fiának adja, és hogy a Fia az életét áldozza fel
   miérettünk. Mekkora megtiszteltetés, kegyelem, kiváltság, hogy az Ő
   népének tagjai lehetünk! Kérjünk erőt, kegyelmet Istentől! Hívjuk
   segítségül naponta, hogy egyre jobban gyűlöljük a bűnt, s egyre jobban
   szeressük Istent! Szeressük mindazt, ami Istentől származik, és
   gyűlöljük mindazt, ami a Sátántól származik!
   ,,Elvégeztetett!" - így kiáltott fel az Úr Jézus Krisztus a Golgota
   keresztjén. És ez a győztes kiáltása volt. A költőnő szavaival
   szeretném befejezni szolgálatomat. A kereszten minden elvégeztetett
   című versében ezt írja:\

Kudarcok, bánat, térdre hullás,
küzdelem, viharok, kétségek hullámverései,
indulatok vadul tornyosuló fellegei...
pásztor nélkül kóborló juhok...\

Gecsemánéban, értem megszakadt hajszálerek
gyöngyöző vércseppjei hullottak a földre,
ég és föld, menny és pokol háborúja dőlt el
leroskadó, engedelmes imádságodban,
Isten Báránya!
Soha nem tudom megszokni ezt a gondolatot!\

Hogy nekem ne kelljen kárhozatra mennem,
megtöretett a tested, s kínzók szántottak hátadon!
Hogy ne adassam csúfolódó, kegyetlen démonok kezébe,
megtépték szakálladat, leköpték szent arcodat,
és szúrós töviskoronát nyomtak megalázott homlokodra!
Hogy ne ragadjon magával zsoldként a halál,
Te bűnhődtél helyettem, viselted gyalázatomat,
hordoztad betegségemet, lelkem nyomorát, szennyét,
megtört kenyérré osztva tested, hogy részesedjek az életben,
mert a Te tested bizony étel, és a Te véred bizony ital!
Uram és Istenem! Hiszem, hogy a Te napodra
elvégzed bennem, hogy én is Krisztus természetűvé váljak,
szemlélve törvényednek csodálatos voltát!
Gyökerestül szaggatom ki szívemből
a gonoszság és gyarlóság élősködő hajtásait,
amivel annyiszor megszomorítottam áldott Lelkedet,
mert ismertél s megismertelek, Jézus,
nincs hozzád hasonló senki,
és nincs földi érték, mi felérne Veled!
Te vagy életem célja, értelme és vágya,
feladni érted akaratomat, bármit megér!
A kereszten minden elvégeztetett.
Felveszem hát én is keresztem, és úgy követlek.\

Ámen.