48. Első parancsolat - Ne legyen más istened

Szabó Péter András
A Tíz parancsolat

MÓZES MÁSODIK KÖNYVE XLV.

Mi a haszna a Tízparancsolatnak?

Gal 3,19-25

Lekció: 2Móz 20,1-17

Fő üzenet: Isten törvényének fontosságát akarom megértetni az emberekkel, és buzdítani kívánom őket a törvény értékelésére és mélyebb tanulmányozására.

Eddig szemtanúi voltunk annak, ahogy Isten dicsőségével „megérkezett” a Sínai-hegyre. Láttuk hatalmát, ahogyan az ég és föld láthatóan-hallhatóan válaszolt Teremtője eljövetelére. Láttuk szentségét, amitől megrettent Izráel népe: Isten „mássága” és szentsége áthatolhatatlan akadályt jelentett a nép számára: meg kellett érteniük, hogy maguktól nem mehetnek Isten közelébe, csak egy közbenjáró által. Ám Isten nem csupán azért jött közel népéhez, hogy ezekre megtanítsa őket. Hanem Isten beszélt is népéhez: „1És szólta Isten mindezeket az igéket, mondván…”

Ezután következnek a Biblia legismertebb mondatai. Nem véletlenül mondom, hogy a legismertebbek, hiszen még azok is, akiknek nincs igazán ismeretük Jézus életéről vagy tanításairól, a Tízparancsolatból legalább hármat el tudnak mondani: „Ne ölj! Ne lopj! Ne paráználkodj!”

Mózes második könyvében ehhez az ismert részhez érkeztünk el. A Tízparancsolat jelentőségét, társadalmakra, világtörténelemre gyakorolt hatását nehéz lenne felmérni. A Tízparancsolatban olyan átfogó, az élet minden területére kiterjedő parancsokat kapunk, amelyek könnyen megjegyezhetőek, és így kiváló alapot adnak arra, hogy az Istennek tetsző életről tanítsák a gyermekeket és felnőtteket egyaránt. Éppen ezért a Tízparancsolat mindig is a keresztyén teológia és erkölcs egyik fontos alapköve volt – nem véletlen, hogy Jézus első nagy tanítói alkalmát – Hegyi Beszédet – a Tízparancsolat helyes értelmezésével kezdte.

Mivel azonban ilyen fontos szerepe van a Tízparancsolatnak, nem kezdünk bele egyből ma az első parancsolat kifejtésébe. E tekintetben hasonlíthatnánk ezt a „tíz igét” egy különleges innivalóhoz. Egy finom teát vagy egy jó bort sem dönt le az ember egyből a torkán, hanem épp ellenkezőleg: vár egy kicsit vele, megnézi színét, ismerkedik illatával, mielőtt megízlelné. Mi is ezt fogjuk tenni a Tízparancsolattal: ismerkedünk vele, és törekszünk megérteni a szerepét és felépítését, mielőtt még belefognánk az egyes parancsok részletes tanulmányozásába. A mai és az azt követő két alkalmon három alapvető kérdésre törekszünk válaszolni: Mi a haszna a Tízparancsolatnak? Mit árul el nekünk a Tízparancsolat Istenről? Hogyan értelmezzük helyesen a Tízparancsolatot? E kérdések megválaszolása szükséges ahhoz, hogy úgy értsük és éljük meg Istennek e tíz szavát, ahogy azt Ő megkívánja.

Miért is van szükség a törvényre?

Az első kérdésünk, amire a mai alkalommal választ keresünk, így hangzik: Mi a haszna a Tízparancsolatnak? Miért van szükség a törvényre? A válaszhoz egy újszövetségi igeszakaszhoz fordulunk segítségért: „Micsoda tehát a törvény? A bűnök okáért adatott.” (Gal 3,19)

Vagyis miért van szükség a kőtáblákra írt törvényre? A bűn miatt. A bűn annyira megrontotta az embert, elhomályosította értelmét, megsötétítette erkölcsi érzékét, hogy Isten szavakkal és írásban is kijelentette neki azt, hogy mi kedves Neki.

Természetesen az, hogy a törvényre a bűn miatt van szükség, elég általános megfogalmazás. A teológusok tovább szokták ezt bontani, és három hasznát különböztetik meg a törvénynek. A törvény visszaszorítja a bűnt a társadalomban, a törvény a bűnösségünk megmutatásán keresztül elvezet Krisztushoz, és ezután a törvény megmutatja azt, hogyan éljünk Isten megváltott népeként.

Visszaszorítja a bűnt

A Tízparancsolat először is nagy áldása a világnak abban, hogy fékezőerőt gyakorol az ember bűnös vágyaira. Természetesen Isten törvénye nem szünteti meg bűnt a társadalomban, és nem eleveníti meg a lelkileg halott embert. Mégis, Isten törvénye gátat szab, és az emberi romlottság nem lesz annyira jelen a világban, mint amennyire lehetne.

Lehet, hogy a törvény ilyen értelmezése furcsának tűnik, mégis teljesen biblikus. Pál apostol Timótheusnak a következőket írja:

„9Tudván azt, hogy a törvény nem az igazért van, hanem a törvénytaposókért és engedetlenekért, az istentelenekért és bűnösökért, a latrokért és fertelmesekért, az atya- és anyagyilkosokért, emberölőkért. 10Paráznákért, férfifertőztetőkért, emberrablókért, hazugokért, hamisan esküvőkért, és a mi egyéb csak az egészséges tudománnyal ellenkezik.” (1Tim 1,9-10)

A Tízparancsolat – és az egész törvény – tehát a bűnösökért van, azért, hogy a vétket és gonoszságot visszaszorítsa. De hogyan teszi ezt a törvény? Először is a lelkiismereten keresztül. Isten minden emberbe elhelyezte az Ő törvényét. Mindannyiunknak van lelkiismerete, és még ha nem is működik tökéletesen, de emlékeztet minket Isten alapvető törvényeire. Ez hozzátartozik ember voltunkhoz. Ezért írja Pál a pogányokról, akiknek nem volt Tízparancsolatuk: „a törvény cselekedete be van írva az ő szívükbe, egyetemben bizonyságot tévén arról az ő lelkiismeretük és gondolataik, amelyek egymást kölcsönösen vádolják vagy mentegetik.” (Róm 2,15) Ennek az emberi szívbe írott törvénynek egy további bizonyítékát látjuk abban is, hogy a földön élt kultúrák, vagy a nagy vallások a legáltalánosabb erkölcsi dolgokban megegyeznek. Miért? Nem azért, mert minden vallás ugyanazt mondja. Hanem azért, mert ugyanaz a Teremtő Isten alkotta lelküket, és egy természeti törvényt helyezett beléjük. A lelkiismeret Isten eszköze a bűn ellen való harcban.

A lelkiismeret tehát az egyik segítő a bűn erejének a visszaszorításában. A másik az emberi törvények. Mindazok a rendelkezések, amelyek elítélik a gonosz magatartást, és büntetéssel fenyegetnek a törvények áthágása esetén, Isten célját szolgálják, mert visszafogják a bűn fekélyét társadalmunkban. Bár nekünk, keresztyéneknek elsősorban Istenért kellene engedelmeskednünk a világi törvényeknek, sokszor még minket is a büntetések tartanak vissza. Vajon hányan vennénk BKV-jegyet, ha tudnánk, nem fog jönni ellenőr? Vagy mennyien tartanánk be a sebességkorlátozást, ha nem lennének traffipaxok?

A törvény társadalmi hasznát talán most már értjük, de jelentőségét még nem igazán látjuk. Ám fel kell ismernünk, hogy ez teszi lehetővé számunkra a normális, mindennapi életet. Az, hogy nem anarchia van az országunkban, és reggel biztonságosan elmehetsz a munkahelyedre vagy a boltba, a törvény általános hasznának köszönhető. Vagy az, hogy a mai napon is békésen összegyűlhettünk – ez is ennek köszönhető. Szoktál-e hálát adni a törvényes keretekért, a közbiztonságért és szabad vallásgyakorlásért? És szoktál-e hálát adni a törvény megnyilvánulásáért az emberek életében – hogy lehet igazságérzetre hivatkozni egy-egy beszélgetésben, vagy hogy a szabadon hagyott értékeid nem tűnnek el azonnal? Ha nem, akkor lásd meg Isten munkálkodását ilyen módon is a világunkban, és légy hálás érte!

Egy másik alkalmazása a törvény társadalmi hasznának, hogy ha felismerjük: a világi vezetőink és törvényeink is részei Isten általános gondoskodásának. Pál apostol elég egyértelmű, amikor a következőket írja: „1Minden lélek engedelmeskedjék a felső hatalmasságoknak; mert nincsen hatalmasság, hanem csak Istentől: és amely hatalmasságok vannak, az Istentől rendeltettek. 2Azért, a ki ellene támad a hatalmasságnak, az Isten rendelésének támad ellene; a kik pedig ellene támadnak, önmagoknak ítéletet szereznek.” (Róm 13,1-2) Sajnos keresztyénekként is nagyon sokan panaszkodunk vezetőink és döntéseik ellen, és a róluk való beszédünket tiszteletlenség és becsmérlés jellemzi. Nem azzal van a baj, ha nem értünk egyet minden döntésükkel, az viszont probléma, ha ezt indulatosan, tiszteletlenül vagy rágalmazva tesszük. Keresztyén testvérem, értsd meg, hogy „Isten szolgái ők a te javadra” (Róm 13,4), és ennek megfelelően mutass tiszteletet irántuk!

Elvezet Krisztushoz

De természetesen a törvény sokkal többet tesz annál, mint féken tartsa a bűnös embert vágyai teljes kiélésétől. A bűn nemcsak egy kantár, amely féken tart, hanem egy tükör is, amely felfedi valódi állapotunkat. A törvény Isten akaratát mutatja meg az emberre nézve: „Ne legyen más Istened – szívedben sose legyen más, amire jobban vágysz az Úrnál! Ne ölj – se tettel, se szavakkal, se gondolattal! Ne lopj – se tárgyakat, se más jó hírét!” Ez csak három volt a parancsolatok közül, és Isten ezen kívül még sok más rendelkezést is adott népének. Mindezek segítségével a törvény teljes képet ad nekünk magunkról. Életünk teljes területét átvizsgálja: beszédünket, munkához való viszonyunkat, Isten iránti imádatunkat, szexuális életünket, pihenésünket, pénzkezelésünket – mindent! Isten törvénye ebben olyan, mint egy tükörterem, vagy mint egy körénk hajlított tükör, amely tetőtől-talpig, elölről és hátulról megmutatja, hogyan nézünk ki Isten szemével.

Az eredmény azonban lesújtó. Isten törvénye elítél minket. Ne feledjük, hogy Isten sosem elégedett meg a Tízparancsolatnak való részleges engedelmességgel! Az Ő mércéje mindig az volt, hogy „szentek legyetek, mert én az Úr, a ti Istenetek szent vagyok!” (3Móz 19,2) Izráel népe pedig ígéretet tett: „az egész nép egy akarattal felelte és mondta: Valamit rendelt az Úr, mind megtesszük.” (2Móz 19,8) Viszont szembe kellett nézniük azzal, hogy aki nem tartja meg Isten törvényét, annak büntetése: halál. Pál apostol ezt így fogalmazza meg: „az a parancsolat, mely életre való, nékem halálomra van.” (Róm 7,10)

Nos, mit mondott az izraelitáknak a törvény, amikor szembenéztek vele? „Aranyborjút emeltetek, idegen isteneitek voltak – halált érdemeltek! Elégedetlenkedtetek az élelem miatt, megkívántad azt, ami nem a tiéd – halált érdemeltek! Zúgolódtatok és dühösködtetek Mózes és énellenem, szavaitokkal és gondolataitokkal ölni próbáltatok - halált érdemeltek!” Halál, halál mindenütt – ez volt a törvény ítélete. És ez ma is a törvény ítélete. Ne gondoljuk, hogy a törvény csak a zsidóknak szólna, és csak őket ítélné el! Mi magunk is ugyanúgy lesújtva állunk a törvény előtt. Mintha egy beteg CT eredménye azt mutatná, hogy rákos áttét van mindenütt az egész szervezetben – az agyon, a májon, a tüdőn, a csontokban. Isten törvénye nem hagy kétséget: teljesen fertőzöttek vagyunk, és nem tartjuk meg Isten törvényét.

Ez a felismerés – bármilyen fájdalmas is – mégis a törvény legnagyobb áldásai közé tartozik. Miért? Mert ez tud téged a megoldáshoz eljuttatni. Mi a megoldás? Hát nem az, hogy akkor próbáljunk meg jobban élni! Ezt mondja az igénk is: „Mert ha olyan törvény adatott volna, a mely képes megeleveníteni, valóban a törvényből volna az igazság. De az Írás mindent bűn alá rekesztett, hogy az ígéret Jézus Krisztusban való hitből adassék a hívőknek” (Gal 3,21b-22)

Meg kell értenünk jól Pál apostol szavait. A törvény egy tükör, amely megmutatja számunkra bűnösségünket. Ha azt gondoljuk, hogy hiányosságainkat azzal tüntethetjük el, hogy még jobban törekszünk megfelelni Istennek, akkor a célunkat sosem érhetjük el. Ez olyan – egy igehirdető példáját használva – mintha azután, hogy reggel megnéztem magamat a törvény tükrében, és megláttam, hogy hajam kócos és meg kellene borotválkoznom, a tükörért nyúlok, letörök belőle egy darabot, és elkezdeném fésűként és borotvaként használni!

Bolondság, ugye? Pedig az emberek gyakran ezt csinálják. Lehet, te is, kedves barátom. Lehet, hogy egy ideje érdeklődsz Isten iránt, és van benned vonzalom hallgatni az Ő szavát, vagy olvasni a Bibliát. Ha így teszel, akkor elkezdesz szembesülni azzal, hogy mennyi mindent nem úgy csinálsz, mint a Biblia írja. Vagy az is lehet, hogy ismersz keresztyéneket, és hozzájuk hasonlítod magadat, és hiányosságokat fedezel fel életedben. A leggyakoribb reakció ilyenkor az szokott lenne, hogy próbálsz egyre inkább hozzájuk hasonlítani. Próbálod felvenni az ő szokásaikat, talán imádkozol, Bibliát olvasol és a „hála Istennek” is egyre gyakrabban van a szádon. De barátom, ez nem fog megmenteni! Ha így próbálsz meg keresztyénné válni, akkor döbbent csalódás fog érni, amikor az utolsó napon Isten színe elé állsz: mivel a törvényt így sem tudtad tökéletesen megtartani, az örök ítélet vár rád!

Ez a törvény második fontos funkciója: szembesítsen téged azzal, hogy Isten ítélete alatt vagy. Ezáltal a törvény megaláz: lehetsz sikeres a mindennapokban, kaphatsz dicséreteket barátoktól és ismerősöktől a kedvességedért és segítőkészségedért, vállalhatsz szép hivatást vagy önkéntes munkát, ez mit sem változtat azon, hogy Isten törvényének maradéktalanul nem vagy képes megfelelni, és emiatt a halál vár rád. Ezt a felismerést Isten törvényének köszönheted.

Akkor mi a megoldás? Ha felismerjük, hogy a tükör az tükör: a funkciója az, hogy a problémát felismertesse velünk, és – az előző példával élve – odaküldjön a fésűhöz és borotvához, amivel emberivé tudom tenni a kinézetemet. Ehhez hasonlóan a törvény haszna annyiban van, hogy elvezet minket a megoldáshoz, Krisztushoz. Igénk azt mondja: „Ekként a törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké lett, hogy hitből igazuljunk meg.” (Gal 3,24)

Isten megoldása a bűnre az volt, hogy az Ő népének egy Szabadítót küldött, aki megfelelt helyettük tökéletesen a törvénynek. Erről szólt Jézus élete. Életének minden perce az Istennek való engedelmességben telt el – nem mintha magának lett volna szüksége erre, hanem értünk tette ezt! Belegondolunk, hogy mit jelentett ez Jézus számára? Ő, aki egyenlő volt a Atyával és Vele együtt alkotta meg a törvényt, most maga vált törvény alattivá, és kellett megfelelnie minden kis rendelkezésének. Meg kellett kereszteltetnie Keresztelő Jánostól, fel kellett évente járni a kötelező ünnepekre, be kellett tartania a zsidó törvény apró rendelkezéseit, neki a törvényadó Istennek! Miért? Azért, mert mi sosem tudtunk volna megfelelni a törvénynek, így ő helyettünk és értünk megtette ezt. Jézus azonban többet is tett ennél. Nemcsak megfelelt a törvénynek, hanem eleget tett a törvény büntetésének is. Ne felejtsük, törvényszegésünk következménye nemcsak az, hogy nem jutunk a mennybe, hanem az is, hogy az örök kárhozat vár ránk! Jézus a golgotai kereszten elszenvedte helyettünk az örök halált. Meghalt törvényszegésünkért, minden gondolati, szóbeli, cselekedetbeli vétkünkért. Meghalt azért, hogy mi ne pusztuljunk el.

Néha vádolják Istent azzal, hogy miért ad olyan törvényt, amit az ember sosem tud betartani. Kegyetlennek bélyegzik Őt ezért. Válaszként csak annyit mondok: lássuk meg, Isten mit tett értünk, törvényszegű bűnösökért! Saját Fiát alázta meg, és kényszerítette a bűnök miatt kínhalálra. Azért, hogy nekem és neked életed lehessen. Ha tehát megláttad bűnösségedet Isten törvényéből, akkor a következő lépés az, hogy rohanj Krisztushoz, és kérd ma az Ő bocsánatát! Lásd meg az Ő szeretetét, érted vállalt megaláztatását, és térj meg hozzá!

Ha megértjük a törvénynek ezt a hasznát, akkor azt is megértjük, hogy a törvény nem törli el a kegyelmet, hanem épp ellenkezőleg: utat mutat a Krisztusban való kegyelemhez. Ahogy igeszakaszunkban Pál is megfogalmazza: „21A törvény tehát az Isten ígéretei ellen van-é? Távol legyen! Mert ha olyan törvény adatott volna, amely képes megeleveníteni, valóban a törvényből volna az igazság. 22De az Írás mindent bűn alá rekesztett, hogy az ígéret Jézus Krisztusban való hitből adassék a hívőknek.” (Gal 3,21-22) A törvény és a kegyelem szép egységben összekapcsolódik: mint egy lánc két láncszeme: egyikből következik a másik.

Mielőtt még továbbmennénk, hadd vonjunk le egy gyakorlati alkalmazást! Ha Isten törvényének egyik nagy áldása az, hogy szembesít bűneinkkel, akkor ez olyan alapelv, amelynek a bibliaolvasásodat is befolyásolnia kell. Isten törvénye nem szűkíthető le a Tízparancsolatra, sőt még Mózes öt könyvére sem, hanem Isten törvénye az egész Biblián végigvonul. Ez pedig azt jelenti, hogy minden igeszakaszban segítségül lehet számodra a következő egyszerű kérdés: milyen bűnre mutat rá az épp olvasott igeszakasz? Életem melyik területéről tart igaz tükröt elém: talán lelki hajam kócosságát mutatja vagy arcom piszkosságát? Tekints az igére, mint segítőtársadra abban, hogy életed szennyfoltjait feltárja, és ezek után nem a csüggedésbe, hanem Krisztushoz vezet téged, akinél egyedül van erő a változásra!

Megtanítja, hogyan éljünk

Ezen a ponton érkezünk el a törvény harmadik hasznához: az nemcsak visszatartja a bűnt életünkben, nemcsak szembesít állapotunkkal, hanem ezek után a törvény megtanítja nekünk azt, hogyan éljünk Istennek tetsző módon.

Már itt rögtön az elején egy félreértést kell eloszlatnunk: sok keresztyén úgy gondolja, hogy a mai napra a törvény idejétmúlttá vált. A törvénynek volt szerepe az Ószövetségben, azonban Krisztus halálával és feltámadásával minden megváltozott. Többek között a Gal 3,24-25-ra is hivatkoznak:

„24Ekként a törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké lett, hogy hitből igazuljunk meg. 25De minekutána eljött a hit, nem vagyunk többé a vezérlő mester alatt.”

Hát nem azt mondja világosan ez az ige, hogy a törvény szerepe véget ér azzal, hogy Krisztus vezérelt, és most már nem vagyunk a hatálya alatt? A válaszhoz először is látnunk kell, hogy mit is ért az igénk a vezérlő mester alatt. A magyar fordítás visszaad némit az eredeti jelentésből, de nem teljesen: a görög paidagogosz (vö. pedagógus) szó egy különleges ókori szerepre utal. Gazdag családok fejei általában jól képzett rabszolgákat bíztak meg azzal a feladattal, hogy gondoskodjanak arról, hogy gyermekeik elmennek az iskolába, nem éri őket bántódás és jó eredménnyel fejezik be tanulmányaikat. A gyermekek tanulásra fogása abban az időben sem ment könnyen, ám volt két jelentős különbség a régi és modern pedagógusok között: az ókori rabszolga teljes fegyelmezési jogkört kapott a gyermek felett az apától, azonban életével felelt a rábízott gyermek tanulmányaiért. Gondolhatjuk, hogy ez elég ösztönző erőt jelentett a rabszolga számára, hogy komolyan vegye a gyerek tanulását, és pontosan ezért olykor-olykor igencsak brutális eszközökkel kényszerítették ki ezt a gyerekből. Mindezek után elképzelhetjük, hogy a gyerek számára milyen megkönnyebbülést jelentett, amikor elérte a felnőttkort, kikerült a paidagogosz felügyelete alól, és apja családjának teljes jogú tagjává vált.

Hasonlóról van szó a törvény esetében is. Az ószövetségi törvény néha igen kemény és fárasztó előírásokkal kényszerítette Isten népét arra, hogy Isten szentségét, a bűn komolyságát és a kegyelem általi megigazítást szem előtt tartsa. Ilyen értelemben az áldozatok, tisztasági törvények és az Ószövetség aprólékos rendelkezései paidagogoszként szolgáltak Krisztus eljöveteléig – az Újszövetség nagyobb világosságában, a Szentlélek kitöltetésével azonban kiváltságosabb helyzetbe kerültünk az ószövetségi hívőkhöz képest, mondhatnánk: felnőttünk, és a törvény ilyen rendelkezései nem szükségesek számunkra.

De ez távolról sem jelenti azt, hogy a törvényre egyáltalán nincs szükség! Jézus a Hegyi Beszéd elején világossá tette, hogy nem a törvény és próféták eltörlésére jött (Mt 5,17-18). Vagy Pál apostol a római levélben szintén világosan fogalmaz: „A törvényt tehát hiábavalóvá tesszük-é a hit által? Távol legyen! Sőt inkább a törvényt megerősítjük.” (Róm 3,31) A Krisztusban való hit nem eltörli Isten törvényét, hanem megerősíti azt. A törvény Krisztus után sem hagy el minket, hanem segítőtársunk abban, hogy megtanuljunk egyre inkább Istennek tetszően élni. Leginkább egy világítótoronyhoz hasonlíthatnánk ezt a szerepét a törvénynek, amely vezet minket a célhoz, Isten felé.

Ám ez a haszna a törvénynek időrendben szigorúan a legutolsó a sorban. A törvény visszatartja a bűnt még az újjá nem született ember életében is. Ugyanígy a törvény a meg nem tért embert vezeti Krisztushoz. Azonban a törvény egyedül az újjászületett, megtért ember életében tud világítótoronyként szolgálni. Először Krisztushoz kell jönnünk bűnbocsánatért, és csak utána törekedhetünk arra, hogy a törvény szerint éljünk. Miért? Azért, mert amíg nincs Krisztustól kapott új szívünk, addig sosem fogunk tudni Istennek tetsző életet élni.

A reformátorok ezt tekintették a törvény fő céljának. Nem véletlenül – hiszen Mózes második könyvében is ezt látjuk. Emlékezzünk, kiknek adta Isten a Tízparancsolatot és a többi rendelkezést? Azoknak, akiket már megváltott, és kihozott Egyiptomból! Nem véletlenül kezdi Isten az első parancsolat előtt a következő verssel: „Én, az Úr, vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Egyiptomnak földéről, a szolgálat házából.” (2Móz 20,2) A Tízparancsolat elsősorban Isten népének szól!

Eddig minden bizonnyal megértetted a törvénynek e harmadik hasznát. Az én célom azonban az, hogy ez ne hagyja érintetlenül a szívedet. Miért fontos számodra az, hogy a törvény az Istennek való engedelmesség útját mutatja meg neked? Hadd mutassam be egy példával! Ha megtértél, Isten fiának fogadott téged. Bekerültél Isten családjába, azonban itt minden új számodra. Egyet tudsz: szereted Istent, hiszen a saját Fiának vérével fizetett érted! Szereted Őt, és minden tőled telhetőt meg akarsz tenni, hogy Neki tetszően élj. De mi az Istennek tetsző? Az új családodnak szabályait még nem ismered. Ha kedveskedni akarnál neki, nem tudod, hogy mihez fogjál. Mint egy új családban: apa szereti, ha ágyba viszem neki a reggelit, vagy inkább közösen fogyasztjuk el? Szereti, ha fürdővizet készítek neki, vagy inkább a szerszámai közt rakjak rendet? És mivel várhatom vacsorára? Mindezeknek a kérdéseknek megvannak a lelki megfelelői. És te kínban vagy – kedveskedni akarnál Istennek, de nem tudod, hogyan. Ezen ponton jön be az életedbe a törvény. Mint egy kedves segítő, aki kézen fog, és elmagyarázza Neked: „Édesapád szereti, ha egy hosszú nap után belebújhat a kádba – de ne forró vízzel várd, inkább langyossal! Ha vacsorára készülsz, inkább tükörtojást süss neki, ne rántottát!” És így tovább. Ebben bontakozik ki a törvény csodálatos célja: megmutatja a keresztyénnek, hogyan lehet élete a mennyei Atyjának örömére. Ennél nagyobb csoda nem is kell: a törvény segítségével és a Szentlélek erejével a pornál kevesebbet érő bűnös ember a szent és mindenható Isten dicsőségére lehet!

Kedves budapesti gyülekezet, előttetek van a Szentírás, Isten törvénye. Mint láttuk ez egy többfunkciós eszköz: kantár, tükör és világítótorony egyben. Mindezek után milyen Isten Igéjéhez való viszonyulásod? Látod-e benne Isten nagy áldását, amely újra és újra Krisztushoz és a kegyelemhez vezet el téged? És fel tudod-e mérni annak nagyságát, hogy a törvény segítségével Isten szívét örvendeztetheted az engedelmességeddel? Ha igen a válaszod, akkor értékeled-e a Bibliát? Olvasod-e, tanulmányozod-e, megéled-e minden egyes nap? El tudod-e mondani azt, amit a zsoltáros: „Mely igen szeretem a te törvényedet! … méznél édesebb az az én számnak.” (Zsolt 119,97.103) Ezekre a kérdésekre nem nekem kell majd felelned, hanem Istennek. És válaszodat nem szavaid fogják mutatni, hanem az életed – ahogy naponként arról árulkodik, hogy bűneidet meglátod, és elhagyod Krisztus szerelméért. Isten adja, hogy így legyen! Ámen.

Donald Grey Barnhouse: Exposition of Bible Doctrines, Taking the Epistle to the Romans as a Point of Departure, 2. kötet 275-276. old. A példát használta még David Murray: Reflecting Sin, Tabletalk, 2011. márciusi szám.

PAGE   \* MERGEFORMAT 1