30. A sorsdöntő éjszaka

Szabó Péter András
Mózes második könyve

MÓZES MÁSODIK KÖNYVE XXIX.

El a kovásszal!

2Móz 12,14-28

Lekció: 5Móz 16,1-8; 1Kor 5,6-8

Csodálom, ahogy Isten összehozza a dolgokat. A mai alkalommal a páskáról és az azt követő kovásztalan kenyerek ünnepéről lesz szó, ami egybefonódik a zsidók sietős készülődésével és Egyiptom gyors elhagyásával. Mindeközben pedig úgy történt, hogy az otthonunkul szolgáló gyülekezeti lakást is gyorsan el kell hagynunk.

A mai alkalom az utolsó istentiszteletünk a Rákóczi úton lévő lakásunkban, mondhatnánk, hogy az utolsó lelki „vacsorát” most fogyasztjuk el, ezen az istentiszteleten, ahogyan a zsidók is háromezer ötszáz éve az utolsó vacsorájukat fogyasztották Egyiptomban.

A sietés nekünk is és a zsidóknak is kijutott. Alig két hét telt el azóta, hogy ajánlatot kaptunk, és csak három nap, hogy aláírtuk a szerződést, és máris megyünk – és ez az istentiszteleti termünkön is meglátszik: dolgaink nagy része dobozokban, épp csak a szükséges székek és könyvek vannak még elől. Mindezek kapcsán talán valamit jobban megértünk a zsidók gyors készülődéséből, és elmeneteléből. Csakhogy nekik nem két hetük volt a felkészülésre, hanem csak pár napjuk: ezalatt kellett összepakolniuk legfontosabb dolgaikat, és minden mást ott kellett hagyniuk Egyiptom földjén.

Az ünnep fontossága

Múlt héten a páska estéjéről volt szó, mostani alkalommal pedig a kovásztalan kenyerek ünnepéről. Bár külön tárgyaltuk ezt a két eseményt, mégis nem két különálló ünnepről van szó, hanem a kettő összekapcsolódik. A kovásztalan kenyerek ünnepe a hónap tizennegyedik napján, este kezdődik a bárány leölésével, majd másnap közös istentisztelettel folytatóik, és hét napig tart.

Mégis, az ünnephez kapcsolódó ceremónia különös.

egy nagy nemzeti ünnep: Isten egy hétnapos ünnepet rendelt el, két közös istentisztelettel (az első és a hetedik napon)

másrészt az ünnep fontosságát kiemeli azzal, hogy azt mondja: örök rendtartás ez (14. v.)

furcsának tűnő ceremóniát követel meg: csak kovász nélküli kenyeret (tulajdonképpen vékony ostyák) lehetett enni, és minden kovásztól és kovászos ételtől meg kellett tisztítani a házat

ennek be nem tartása nagyon súlyos büntetéssel járt együtt: ha valaki kovászost evett az ünnep alatt, azt halálbüntetéssel kellett büntetni

Most biztosan kérdezitek, hogy miért volt erre szükség? Miért vannak ezek a szabályok, és ez a szigorú büntetés? Isten nem kér értelmetlenségeket vagy butaságokat, hanem az Ő rendelései közül mindegyiknek jól meghatározott célja van. A kovásztalan kenyerek körüli szigorú szabályok mind azt szolgálták, hogy felhívja az izraeliták figyelmét ez ünnep fontosságára. Ha nincsenek ezek a szabályok, akkor az első generáció talán még emlékezett volna a páskára és a kivonulásra, de a második vagy harmadik már elfelejtette volna. A zsidóknak azonban meg kellett érteniük, hogy a páska és az azt követő események életbevágó fontosságúak: nemcsak az Egyiptomból kijövő első nemzedéknek, hanem minden zsidónak – éppen ezért volt a halálbüntetés szigorú szankciója.

Az ünnep jelentése

De ekkor a következő kérdés merül fel bennünk: mi ilyen fontos ebben az ünnepben? Miről szól a páska és a kovásztalan kenyerek ünnepe?

Először is emlékeznünk kell, hogy a kettő összekapcsolódik: a páska folytatása a kovásztalan kenyerek ünnepe. Vagyis mindaz, amit a kovász eltakarítása, a kovásztalan evése és a többi ceremónia szimbolizál, összefüggésben áll a páskabárány leölésével.

Múlt alkalommal láttuk, hogy a páskabárány leölése a megváltást mutatta be Izráel számára. Az izraelitáknak szembe kellett nézni magukkal, és be kellett látniuk, hogy ők éppúgy bűnösek az Isten elleni lázadásban és bálványimádásban, mint az egyiptomiak. Hiába Ábrahám fiai, ők is halált érdemelnek. Éppen ezért van szükségük egy helyettes áldozatra, egy ártatlan bárányra, aki magán viseli bűneik terhét, és vérét és életét adja, hogy a csapás ne szálljon a házaikra.

Azonban azt is láttuk, hogy a páskának volt egy mélyebb jelentése is. A páska nemcsak a tizedik csapás alóli menekülésről szól, hanem általában a bűnből való szabadulásról is. Még akkor is, amikor az izraeliták már régen megszabadultak Egyiptomból, évente meg kellett ülni páskát, hogy a kiontott vér és a páskabárány halála által emlékezzenek, hogy a bűn ragálya rájuk is kiterjed. Ők is bűnösök, ők is megváltásra szorulnak. Mindezen keresztül a páska előkészítette őket Krisztus érkezésére, és Krisztus helyettes halálára a kereszten.

Ez még világosabbá vált az Újszövetségben, amikor Jézus tanítványaival együtt megülte az utolsó páskát halála előtt. A szokásos páskai ceremónia után Jézus vette a kenyeret, majd vette a bort, és az ószövetségi páska helyébe egy új sákramentumot léptetett: az úrvacsorát. „Ez az én testem, amely értetek megtöretik, ez az én vérem, amely értetek kiontatik.” – mondta, és ezzel a keresztre, és az Ő helyettes áldozatára mutatott. Az úrvacsoránk lényege ugyanarról szól, mint a páska: egy ünnep, amelyet meg kell tartanunk időről-időre, hogy segítsen minket emlékezni arra, hogy bűnösök vagyunk, akik csak Krisztus áldozatán keresztül mehetünk Istenhez, és menekülhetünk meg az örök haláltól.

De a megváltással akkor véget ért minden? Vajon Istennek ez volt csupán a célja népével, hogy megváltsa őket? Ha hiszünk Krisztusban, üdvözülünk – és kész? Ó, dehogy! Életünk célját a Szentírás sokkal nagyobb távlatokban látja:

„[Isten] magának kiválasztott minket Őbenne [Krisztusban] a világ teremtetése előtt, hogy legyünk mi szentek és feddhetetlenek Ő előtte szeretet által.” (Ef 1,4)

Isten életünkre szóló terve csupán elkezdődik a megváltással, de nem fejeződik be. Isten nemcsak azt akarja, hogy az Ő népe legyünk, hanem azt is, hogy szentek legyünk, azaz egyre inkább Krisztushoz hasonlóak. Ehhez pedig egyre távolabb kell tartanunk magunkat a bűntől, és tisztán élni Isten előtt. Ezt mutatja be a páska-ünnep következő szakasza: a kovász nélküli kenyérrel való ünneplés.

Talán meglepődsz, amikor ennek az ünnepnek ilyen jelentést tulajdonítok. Valóban mondhatjuk, hogy a kovásztalan kenyerek ünnepének ilyen lelki üzenete volt, és a megszentelődésre emlékeztette Izráel fiait? Igen, legalább öt okból.

Először is a páska és a kovásztalan kenyér összekötődik a sietéssel. A páskavacsorát sietve kellett megenni, éppen ezért a bárányt sütötték a főzés helyett, mert ezzel időt spóroltak. Nem vártak arra sem, hogy a kenyértészta megkeljen, hanem kovász nélküli kenyeret sütöttek. A vacsorát indulásra készen – cipővel lábukon, hosszú ruhájukat övükbe tűrve, bottal a kézben – ették. Mindezt az Egyiptomból való gyors távozás tette szükségesség: amint Isten megadta a jelet, az egész népnek fel kellett kelnie, és kivonulnia. De miért e sietség, honnan kellett ilyen gyorsan elmenni? Hát Egyiptomból, amely – emlékezzünk – a bűn, fogság és hamis istenek hazája volt. A kovásztalan kenyerek így a romlottság házából való gyors távozással kapcsolódtak össze a zsidók fejében, és arra emlékeztették őket, hogy a bűnből mindig azonnal menekülni kell.

Másodszor a kovász nagyon jól jelképezi azt, hogy a bűn hogyan növekszik és terjed. A kovász növekvő gomba, amiből egy kevés is képes drámai változást előidézni. 1 kiló kenyérhez adott 10-15 dkg kovász teljesen megváltoztatja a tésztát: felfújja, átalakítja annyira, hogy ha egymás mellé teszünk sütés után a kovász nélküli kis ostyát és a (levegős) kenyeret, meg sem mondanánk, hogy 90%-ban ugyanaz van mindkettőben. A kovászhoz hasonlóan már a kis bűn is kezdi megváltoztatni az életünket. Ahogy a kovász dagad és növekszik, úgy a kisebb bűnök újabb bűnöket szülnek, és átalakítja teljesen az életünket.

Jézus is erre gondolt, amikor tanítványaitól azt kérte, hogy óvakodjanak a farizeusok kovászától (Mt 16,5-12). Krisztus itt egyértelműen nem az ételre gondolt, hanem a farizeusok tanítására. A farizeusok által tanított dolgok nagy része helyes volt, hiszen Isten törvényét oktatták (Mt 23,2-3). Azonban önigazultságuk, büszkeségük és különösen a képmutatásuk a kovászhoz hasonlóan teljesen áthatotta és megváltoztatta ezeket a jó tanításokat, így egész vallásuk bálványimádássá és hamissággá változott. MÉG VALAMIT – MI A CÉLOM EZZEL A GONDOLATTAL?

Onnan is láthatjuk, hogy a kovász lelkileg a bűnre mutatott, hogy az áldozatok bemutatásánál (elenyésző kivétellel – l. 3Móz 7,13) csak kovásztalan kenyereket lehet bemutatni. Az áldozatok az Ószövetségben Isten tiszteletéhez kapcsolódtak szorosan, és minden, ami az istentisztelettel volt kapcsolatos a lehető legtökéletesebb és legtisztább kellett legyen. Az Istennek bemutatott kenyerek kovásztalansága arra mutatott rá, hogy a kovász valami bűnöset jelképez, olyan tisztátalanságot, amely Istennek nem kedves.

Isten nemcsak azt írta elő, hogy Izráel fiai ne egyenek kovászosat, hanem hogy minden kovászt vagy kovászos ételt takarítsanak el házaikból. Nevezhetnénk ezt a zsidók tavaszi nagytakarításának, mert lakásuk minden zugát át kellett kutatni, hogy minden kovászos dolgot kidobjanak belőle. Tudjuk, hogy a kovász nem más, mint a bedagasztott kenyértésztából hátrahagyott nyers tészta, amelyet a következő sütéshez hozzáadtak, és a kovász így az egész tésztában elkezdte a kelesztési folyamatot. Vagyis minden sütésből hátrahagyták a tészta egy részét, ez lett a kovász, amit a következő sütéskor használtak fel. A kovász így egyfajta állandó kapcsolatot tartott fenn a korábbi sütésekkel. Isten az ünnepkor azonban a kovász kisöprését kéri, vagyis azt, hogy népe szakítsa meg a kovásznak ezt az „átöröklődési” folyamatát. Az első ilyen „nagytakarítást” pedig Egyiptomban, a kivonulás előtt kellett megtenniük. Mindezzel arra tanította, hogy szakítaniuk kell mindazzal az egyiptomi hatással, amely mindeddig áthatotta és megrontotta életüket. Semmi kovászos, semmi bűnös nem maradhatott náluk.

A fentieket már a zsidó tanítók is látták. Azonban az Újszövetség teszi teljesen egyértelművé, hogy a kovásztalanságnak milyen lelki üzenete van.

„6Nem jó a ti dicsekedésetek. Avagy nem tudjátok, hogy egy kicsiny kovász az egész tésztát megposhasztja. 7Tisztítsátok el azért a régi kovászt, hogy legyetek új tésztává, aminthogy kovász nélkül valók vagytok; mert hiszen a mi húsvéti bárányunk, a Krisztus, megáldoztatott érettünk. 8Azért ne régi kovásszal ünnepeljünk, sem rosszaságnak és gonoszságnak kovászával, hanem tisztaságnak és igazságnak kovásztalanságában.” (1Kor5,6-8)

Pál a páskabárányra és a kovásztalan kenyerek ünnepére hivatkozik. Azt mondja, hogy vegyünk példát az ottani előírásról. Krisztus, Isten Báránya, a mi helyettes áldozatunk már meghalt helyettünk – mindenki, aki bizalmát Belé veti, megmenekül. De itt nem ér véget a keresztyén élet, hanem az ószövetségi előíráshoz hasonlóan most a kovász kisöprése következik. Azaz ki kell söpörni a bűnt az életünkből. Nem élhetünk legyintve a bűnre, nem élhetünk nyugodtan a vétkeink között. Isten azért váltott meg, hogy korábbi életünk minden bűnét elhagyjuk, és bűn helyett igazságban és tisztaságban éljünk.

Ne legyen azonban félreértés: ahogy a kovász eltakarításának alaposnak kellett lenni, úgy a bűn életünkből való kisöprése sem lehet hanyagabb. A zsidó törvény előírta, hogy az olívabogyó méreténél nagyobb kovászos dolog nem maradhat meg a házakban, azonban a legtöbb zsidó jóval túlhaladta ezt a mércét, és még a morzsaszemeket is felkutatta és elégette. Ha a kovász eltakarításában ilyen alaposak tudtak lenni, nem kellene nekünk legalább így harcolnunk a bűnnel? Keresztyének, értsétek meg, nincs kis bűn. Nem mondhatod azt semmire, hogy „ez semmiség” vagy „nem lehetünk tökéletesek. A bűn minden formája képes átalakítani az életeteket, éppen ezért keressétek, és irtsátok ki az életetekből!

Kedves budapesti gyülekezet, ez a tanítás rólunk szól. Mindezek a több ezer éves történések azért maradtak fent, mert Isten ma is tanítani akar minket rajtuk keresztül, tehát a hallottakat a saját életünkre kell vonatkoztatnunk.

Emlékezzünk, hogy a páska és a kovásztalan kenyerek ünnepe nem választható el egymástól. Isten csak azoknak parancsolja meg a kovásztalan kenyérrel való ünneplést, akik a páskabárányt leölték. A páskabárány Krisztus halálát és a megváltásunkat, a kovásztalan kenyerek pedig a megszentelődésünket jelképezi. Vagyis Isten ezáltal arra tanít minket, hogy mindaddig nem harcolhatunk a bűnnel, amíg Krisztus halálában nem részesültünk, azaz nem tértünk meg. Először is látnunk kell bűnösségünket, azt, hogy egyedül Krisztus segíthet rajtunk, és nélküle Isten ítélete következik be rajtunk. Csak ezután törekedhetünk arra, hogy a bűn kovászát az életünkből megtisztítsuk. Másképpen megfogalmazva: először is a páskabárány leölése mutatta azt, hogy ki tartozik Isten népéhez. Értelmetlen lett volna az egyiptomiak részéről, hogy ha a zsidókhoz hasonlóan kiürítik a házukból a kovászos dolgokat, és azt hiszik, hogy ezzel valamit elértek. Hasonlóan értelmetlen dolog „jó embernek” lenni, azaz a törekedni jót cselekedni, ha Krisztussal nincs élő kapcsolatunk. Mindez pedig önvizsgálatra szólít fel téged, barátom. Van-e Krisztussal kapcsolatod? Részesültél-e az Ő halálából? Személyesen, a szívedben is bizonyos vagy afelől, hogy az Ő vére a te bűneidért is kifolyt? Ha nem, jöjj és térj meg most! Kérd Krisztust, aki a mennyekben van, hogy bocsásson meg Neked, és adjon új szívet, amely Neki és Érte tud élni.

Természetesen, ez a keresztyéneknek is szól. A páska és a kovásztalan kenyerek összekapcsolódnak, vagyis keresztyénekként sose próbáljunk meg szent életre törekedni Krisztustól függetlenül. Isten „jó életre”, szent életre hívott el minket, de sosem a saját erőnkből. Isten újra és újra felszólít, hogy törekedjünk a tökéletességre, de csak azért, mert Krisztusban erre erőt adott. De keresztyének, Krisztus nélkül erre nincs erőnk! Mégis hányszor elfelejtjük ezt! Amikor sietésünkben elhagyjuk a reggeli imádkozást, ezáltal azt mutatva, hogy nekünk nincs is szükségünk a mi Mennyei Atyánk irgalmára. Amikor egy-egy elhatározásnak saját eszünkben vagy képességeinkbe bízva vágunk neki, hiszen ez úgyis megy! Amikor jobban megnyugtat az, hogy hány számjegyű összeg van a bankszámlánkon, vagy milyen részletes tervet gondoltunk ki, mint az, hogy Isten tudja a szükségünket, és nem feledkezik meg rólunk! Amikor azt hisszük, hogy ez a bizonyságtétel menni fog, hiszen annyiszor ment már a múltban. És folytathatnánk még a sort. Kedves budapesti gyülekezet, emlékezzetek: mindenre van erőtök Krisztusban, de csak Őbenne van erőtök, magatokban gyengék és esetlenek vagytok.

Azt is látjuk mostani szakaszunkból, hogy a zsidók évenkénti ünnepet ültek a páskára emlékezve. Hét napon át tartott az ünnep, hét napon keresztül ették a kovásztalan kenyeret a megszokott helyett. A zsidóknak szükségük volt erre a szokatlan ceremóniára, hogy ne felejtsék el: e tanítás megértésétől függ életük. Ezt nekünk is alkalmaznunk kell. A zsidókhoz hasonlóan nekünk is szükségünk van lelki ünnepekre, pár napra vagy hétre, amikor figyelmünket még koncentráltabban irányítjuk a bűnre, Krisztusra és egyéb lelki dolgokra. Sajnos sokszor a keresztyén táborokat vagy konferenciákat lehetséges „plusznak” tekintjük, de ezek pont ezt a szerepet töltik be. Lelki egészségünk érdekében fontosak az ilyen elvonulások, amikor ismereteink elmélyülnek, és mi is jobban tudunk Istenre figyelni. Vagyis használjátok az ilyen alkalmakat, amikor csak lehet.

Isten azt sem rejti véka alá, hogy a páska jelezte kivonulás nem egy kirándulás lesz, hanem egy harccal teli út. A 17. versben azt mondja: „azon a napon hoztam ki seregeiteket Egyiptom földjéről” – a seregek szó egyértelműen katonai, és a harc képét vetíti előre. A harcosok élete pedig sokszor lemondásokkal és nehézségekkel van tele. Amikor negyven év múlva Mózes tanítja a népet a Kánaánba való bevonulás előtt, a kovásztalan kenyeret a nyomorúság kenyerének nevezi (5Móz 16,3), ami pontosan erre mutat rá: a harcolás különféle kényelmes dolgokról való lemondással is jár: a finomabb kovászos kenyér helyett be kellett érni az egyszerűbb, ízetlenebb macesszel, vagy a lakóház helyett a sátor kényelmetlenségével.

Nemcsak a kivonulás, hanem a keresztyén élet is harc. A fenti alapelv pedig a mi életünkben sem változott: Isten sok esetben elvárja, hogy kényelmünkről lemondjunk, hogy az Ő harcát vívhassuk. Mindezzel nem aszkétizmust hirdetek, nem azt mondom, hogy a kényelem önmagában rossz dolog. Mégis sokszor a szívünknek kedves, esetleg testünket kényeztető dolgok melegágyai lesznek a bűnnek. Talán esténként ott ragadsz a tv vagy az internet előtt, és olvasni, testvéredet felhívni vagy a szomszédodat meglátogatni már nincs időd. Talán a reggeli felkelésekkel van problémád, és a lustálkodással ellopod azt az időt, amit a csendességedre fordíthatnál. Kérdezd meg magadtól: hol befolyásol a kényelem engem, és hogyan csábít a bűnre? Melyek azok a dolgok, amelyekben önfegyelmet kell tanúsítanom, hogy Isten hatékonyabb harcosa legyek?

A kovásztalan kenyerek ünnepe tehát a bűn ellen való elkötelezett harcot jelentette. Isten népéhez csak az tartozhat, aki nemcsak Krisztus halálára és a megváltásra tart igényt, hanem kész magát megtagadni, és a bűn megannyi formája ellen naponként harcot vívni saját életében. Aki a kovásztalan kenyerek ünnepét nem tartotta meg, erre mondott nemet – ezért volt olyan szigorú a büntetés. Ismét meg kell értenünk: nem a kovász eltakarítása volt a fő lényeg, az önmagában senkit sem üdvözít. De ha valaki hitt Istennek, és Neki akar élni, akkor komolyan kellett vennie az Ő rendeleteit, még az olyanokat is, mint a kovász eltakarítása. Így ha valaki kovászost evett, vagy hanyagul vette a kovász kisöprését házából, Istent vetette meg, és ezért Isten kivágta ezt az embert a nép közül. Lehet, hogy ezt a szomszédok közül senki sem vette észre, lehet, hogy ez az embert nem sújtotta halálbüntetés, Isten ítélete akkor is ott maradt rajta: „az olyan lélek irtassék ki Izráelből.” (15. v.)

Ránk a kovásztalan kenyerek ünnepe már nem vonatkozik, de mindaz, amit e dolgok jelképeztek, azok igen. Ha nem fordulsz Krisztushoz, és nem Ő az egyetlen reményed bűneid bocsánatát illetően, akkor Isten ítélete marad rajtad. Ha nem akarod a bűn kovászát életedből kitakarítani, az ítélet akkor is rajtad marad. Ha viszont Isten Bárányának vérében bízol, és életedet Neki rendeled alá, Őérte akarsz élni és halni, akkor nem vágatsz ki Isten népe közül, hanem elnyered a győzelem koronáját. Ámen.

L. John L. Mackay: Exodus, 213-214. old. Idézi Philip G. Ryken: Exodus, 341. old.

HYPERLINK "http://en.wikipedia.org/wiki/Passover#Removing\_all\_chametz" http://en.wikipedia.org/wiki/Passover#Removing\_all\_chametz

PAGE   \* MERGEFORMAT 5